Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Várkonyi Gábor: Házasság és nyilvánosság a 17. századi Magyarországon – a társadalmi tér vizsgálata
HÁZASSÁG ÉS NYILVÁNOSSÁG A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON – A TÁRSADALMI TÉR VIZSGÁLATA 252 terekre is.5 Ebben az értelmezésben a tér nem más, mint társadalmi konstruk ció, amelyben a társadalom által kialakított értékek, társadalmi jelenségek és azok különféle értelmezései jelennek meg. A kora újkori magyar társadalom konkrét és szimbolikus térhasználata tökéletesen illeszkedik ehhez az elmélethez. Az arisztokrata családok számára számos olyan konkrét tér létezett – az udvar, a rezidencia, a váruradalom, a városi házak, a fürdők, a végvárak és így tovább –, amely az adott család társadalmi beilleszkedését szolgálta. Ezek a konkrét terek mind rendelkeztek virtuális kiterjesztéssel is. Az udvar, ebben az esetben a királyi udvart értem ezen, a politikai és társadalmi elit reprezentációs tere volt, a kulturális önazonosságtudat legfontosabb bázisa és formálója. A családi rezidencia az identitás bölcsője, a váruradalom a hatalom és gazdasági erő szimbolikus tere, a végvár pedig a 17. századi arisztokrácia identitásában kiemelkedő helyen álló „vitézség” kifejezésének virtuális tere is volt. Ebben a társadalmi térhasználatban jól meghatározhatók azok, amelyek a magánélet (rezidencia), illetve a közélet (királyi udvar, városi terek) színterei voltak. A társadalmi térhasználat szempontjából a további kérdés az, hogy ezek a terek mennyire voltak nyitottak, valamint mennyire biztosították az adott társadalmi csoport működését, továbbélését, hosszú távú fennmaradását? Vajon a társadalmi térhasználatnak van-e szerepe, és ha igen, akkor az miként nyilvánul meg az adott társadalmi csoport ‒ jelen esetben az arisztokrácia ‒ hosszú távú fennmaradásában, változásában vagy éppen erodálásában és eltűnésében? Az arisztokrata házasságok vizsgálata ezekben a kérdésekben is tovább bővítheti ismereteinket. A házasságok speciális helyet foglalnak el a társadalmi térhasználatban. Természetesen egyszerre vannak jelen a konkrét és a virtuális társadalmi térben, ráadásul a szimbolikus térhasználat során egymást metsző térszerkezeteket is felfedezhetünk. Nem könnyű meghatározni, hogy az arisztokrácia számára hol húzódhatott a határvonal a magánélet és a nyilvános közélet között, de legjobban talán éppen a házasságokkal kapcsolatosan lehet illusztrálni. A házasságot ugyan folyamatosan a magánélet szférájában helyezték, helyezik el – mind a múltban, mind a jelenben így akarunk gondolni rá –, ennek ellenére önkéntelenül is hangsúlyozzuk közéleti, a nyilvánosság számára szánt üzeneteit. A korszak két „szerelmi” házassága A 17. századi magyar arisztokrata házasságok szinte kivétel nélkül elhelyezhetők a magánélet és a nyilvánosság virtuális metszéspontjában. A vizsgálandó korszak két nevezetes frigyének a bemutatásával ezt tökéletesen lehet illusztrálni. Báthory Zsófia 5 Henri Lefebvre: The Production of Space. Oxford 1991.; G. Fekete Éva – Siposné Nándori Eszter: A társadalom térszerkezete. (Társadalom a térben) Miskolc 2013.
