Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Várkonyi Gábor: Házasság és nyilvánosság a 17. századi Magyarországon – a társadalmi tér vizsgálata
VÁRKONYI GÁBOR 253 és II. Rákóczi György házassága a kortárs krónikákban is helyet kapott, ahogy Zrínyi Ilona és Thököly Imre házassága is. Ez a két hitvesi kapcsolat sok szempontból hasonlít egymásra. Mind a két esetben különös politikai figyelem irányult a házasulandó felekre és családokra. Közös a felekezeti megosztottság. Mind a két esetben kiemelkedően vagyonos családokról volt szó, ahol a családi birtokok jelentős hatalmi és társadalmi befolyást, pozíciót biztosítottak. Végül abban is hasonlítottak egymásra, hogy mind a kettőt a század szerelmeként emlegették a kortársak. Természetesen több házasságot is be lehetne vonni a vizsgálatba, hiszen a nyilvánosság előtti megjelenés vagy éppen a szerelem hangsúlyozása nem volt szokatlan a házasságokat körülvevő korabeli közbeszédben. Megemlíthetnénk Széchy Mária és Wesselényi Ferenc kapcsolatát is, ahol a szerelem hatalmának nyilvános hirdetése szintén a politikai értelmezésekkel keveredve jelent meg. 6 Báthory Zsófia és II. Rákóczi György házassága sok szempontból kiemelkedik a korszak történelméből. A katolikus Báthory Zsófia olyan családot képviselt, amelynek tagjai az 1620-as évektől a túlélésért, a család fennmaradásáért küzdöttek. Báthory Zsigmond, majd Báthory Gábor fejedelem bukott politikája után Erdélyben a család neve nem örvendett túl nagy népszerűségnek. I. Rákóczi György fejedelemmé választása, amely a somlyói ág utolsó leszármazottját jelölte ki fia házastársául, fölért egy rehabilitációval. 7 A háttérben meghúzódó politikai szándékok mellett az is rendkívül figyelemre méltó, hogy kevés olyan házasságot ismerünk a korszakban, ahol a szerelem ilyen jelentős szerepet, sőt nyilvánosságot kapott volna.8 A fejedelem fia érzelmeiről még Kassai István volt fejedelmi kancellárt is tájékoztatta: „Ennek az mi fiunknak bolond s rend felett való szeretetit naponkint inkább vesszük eszünkbe mátkájához.”9 Kemény János tatár fogságban emlékezve így írt erről a házasságról: „Midőn az fejedelemmel elvétették az Báthory kisasszont, ki igen pápista vala, az apja és anyja azt akarják vala, hogy addig keménséget mutatna, az hazavitelét meg sem engednék, mégnem religiójának publice nem renunciálna, imez pedig az kisasszonhoz való szeretettől úgy meggyőzetett vala, hogy nem akar vala semmit 6 R. Várkonyi Ágnes: A rejtőzködő Murányi Vénus. Bp. 1987. 7 Várkonyi Gábor: Dinasztikus politika Erdélyben 1640–1645. In: II. Rákóczi György esküvője. S. a. r. Várkonyi Gábor. (Régi Magyar Történelmi Források II.) Bp. 1990. 72–130. 8 Wesselényi Ferenc és Széchy Mária, valamint Zrínyi Ilona és Thököly Imre házasságában kap hasonló hangsúlyt a szerelem, sőt mind a két esetben felbukkan Gyöngyösi Istvánnál, aki 1664-ben keletkezett Márssal társolkodó murányi Venus-ában Wesselényiék házasságát, majd 1683-ban Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságát is megverselve azt a széles nyilvánosság elé tárta. Lásd Gyöngyösi István: Márssal társolkodó Murányi Vénus. S. a. r. Jankovics József – Nyerges Judit. (Régi Magyar Könyvtár. Források 8.) Bp. 1998.; Uő: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága – Palinódia (Kesergő Nimfa). S. a. r., jegyz. Jankovics József – Nyerges Judit. (Régi Magyar Könyvtár. Források 11.) Bp. 2000. 9 I. Rákóczi György levele Kassai Istvánhoz (1642. dec. 26.). Közli Szilágyi Sándor: Rajzok és tanulmá nyok I–II. Bp. 1875. I. 307–308.
