Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Lengyel Tünde: Esettanulmány a kora újkori női műveltség kérdéséhez. Elvárások, lehetőségek, határok
LENGYEL TüNDE 247 aki jártas volt ebben a szerepben. Felügyelte a számadásokat, a kincstárból kiadott értékeket,51 személyesen számolta át a bevételeket és kiadásokat. Ezekben a tevékenységekben teljes mértékben otthon érezte magát, hiszen férje utasításait követve sok éven át gyakorolta a gazdálkodást és értett is hozzá. A magyar történelemben mindössze három asszonyról tudunk, akik a főispáni címet viselték. Az első Habsburg Mária volt Moson vármegyében Mohács után, Erdélyben Közép-Szolnok vármegyében Báthory Anna, végül fia halála után (1622-ben) Czobor Erzsébet lépett e funkcióba és haláláig viselte azt.52 Ez a feladat sem volt számára új – már Imre főispánsága alatt is ő intézte a teendőket, és az ebből az időből származó dokumentumokat is közös cím alatt adták ki – Czobor Erzsébet, Thurzó György nádor meghagyott özvegye és Árva vármegye főispánja, Thurzó Imre. De ne felejtsük, hogy egész Árva vármegye a Thurzók birtoka volt, így a közügyek és a magánügyek elválaszthatatlanul összefonódtak. Czobor Erzsébet a fent megírtak szerint nem mindennapi karriert futott be. Ám mit tett ő maga mindezért? 24 éves házassága alatt rengeteget tanult, és ezt özvegyi éveiben bőven kamatoztatta. De nem tudott – vagy talán nem akart? – túllépni azon a vonalon, amellyel behatárolta magát az odaadó feleség, gondos anya és nagyanya szerepében. Férje életében csak házastársa úgymond meghosszabbított karja volt, aki teljesítette az instrukciókat és elvégezte a feladatokat. Ha meg is tanult írni és olvasni, nem igazán volt képes ezt a tudást továbbfejleszteni. Ez főleg özvegységének éveiben okozhatott gondot, amikor mindenben önállóan kellett döntenie. Sajátkezű leveleket eleve csak a legközelebbi családtagoknak, férjének és gyermekeinek írt. Azoknak is legalább olyan fejtörést okozhatott elolvasásuk, mint a mai kutatónak. Az írása csúnya, a betűk nincsenek összekötve, hanem egymás mellett állnak, mintha nyomtatottak lennének. Nincs nagybetű, pont, vessző, ékezet. Nincsenek szóközök. A szöveg összefolyik, a sorok balról jobbra emelkednek. A későbbi levelekben már megjelennek a szóközök, de továbbra is gyakran kimaradnak egyes betűk. Stilisztikáról szó sem lehet. A szöveg tartalma azt sugallja, hogy írója keményen küzdött az írással, de nem igazán tudta kifejezni mondanivalóját. Mindezek ellenére a tájékozott asszony hírét tudta kelteni. Például nászasszonyának, Várday Katalinnak több levélben is beszámolt a legújabb politikai eseményekről. Tudatta vele a császár és Bethlen Gábor közötti egyezkedéseket, az országban folyó hadmozdulatok eredményét, a határon túli híreket. Az igazság az, hogy Czobor Erzsébet nevében valamelyik íródeák szóról szóra átmásolta Thurzó Imre leveleit.53 A politikában távolról sem mozgott olyan magabiztosan, mint más 51 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I–III. Bp. 1879. II. 157–164. 52 Vö. Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai 1526–1848. Bp. 1994. 61., 86., 149., 151. 53 Lásd MNL OL Archivum Familiae Zichy, 539. cs. No. 10278–10309.
