Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg magyar tábornokainak kutatásáról (1787–1815)
A CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADSEREG MAGYAR TÁBORNOKAINAK KUTATÁSÁRÓL (1787–1815) 194 A magyar és nemzetközi kitekintés a módszertani kérdések pontos meghatározásában és eldöntésében elengedhetetlen. Az említett művek alapján mérlegelhető a vizsgálandó, közreadandó adatok köre, ezek mélysége. Nézzünk ezekre néhány példát! A név írásának problémája a 19. század második feléig komoly, megoldandó feladata az adattár összeállításának. A még nem teljesen rögzült írásmódú családnevek, a több keresztnév, a tisztségekhez kapcsolódó név miatt a személyek azonosítása nehéz, így számunkra is elengedhetetlen a névalakok összegyűjtése. A soknemzetiségű birodalom katonai elitjében is tükröződik a nemzetiségek sokfélesége, miközben a Habsburg Monarchia katonai ügyeit német nyelven intézték. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a tábornokok nemzeti identitásukat vagy saját nyelvüket elvesztették volna, így indokolt a tábornok nemzetiségének nyelvén közölni a névalakot. Ezt azonban csak a megjelenő kötet anyanyelvén látom valóban indokoltnak, mivel ez elsősorban az adott nyelvű szakirodalom és források értelmezéséhez szükséges, összességében azonban túlterhelné a kötetet az összes nemzetiségi variáns közlése. Az iskolázottság felmérése különösen nagy nehézségekbe ütközik. Az elmúlt években több adatbázis és feldolgozás látott napvilágot, viszont ezek többsége az egyetemi szintre összpontosít, így ugyancsak távolinak tűnik, hogy rendszeres kutatásokat lehessen végezni egy ekkora, heterogén tömeggel kapcsolatban. A forrásadottságok sem segítik az iskolázottság felmérését. Ennek alapján egyelőre le kell mondanunk a tábornoki kar polgári iskolázottságának adatairól, hiszen rendkívül töredékes képet lehetne csak alkotni a kérdésről. A katonai iskolákat viszont feltétlenül be kell emelni a vizsgálódás körébe, részben a témából adódóan, másrészt azért, mert a három katonai nevelő intézmény növendékeiről megbízható hallgatói lista és rövid, olykor rendkívül hiányos életrajz készült. Hasonló problémával állunk szemben a kitüntetések tekintetében is. Itt viszont a nyomtatásban megjelent katonai sematizmusok, különösen a korszak végén, nagy hangsúlyt fektettek a kitüntetések közlésére. Mivel a korszak elején nagyságrenddel kisebb kitüntetést osztottak ki, az adatok döntő, elemzésre már lehetőséget adó hányadát össze lehet gyűjteni. A pályafutás és a viselt beosztások kronologikus közlése nagyban hozzájárul az egész életrajz jó áttekintéséhez, azonban az elért tisztségeket, rangokat ki kell ebből emelni, mert a 18. század utolsó harmadára már rögzült katonai rangok beépítése túlterhelné a szöveget. A kronologikus rendet még hadjárati évenként sem érdemes különválasztani, célszerűbb háborúk szerint csoportosítani. Különféle példákat látunk a források hivatkozására. A spektrum széles, egészen a minden egyes adatot jegyzetelőtől a csak átfogó forrásbázist közlő munkáig.
