Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 18 vitapartnereikével – a jövőről csak általánosságokban beszéltek, s kiemelték, hogy az új és megnagyobbodott államok szoros együttműködését garantálni fogják közös németellenes érdekeik. A reálisabb perspektíva, a magyarellenes együttműködés, nem szerepelt az érvek között, talán mert ez kevésbé lett volna hatásos és meggyőző az angol olvasók számára. A Foreign Office munkatársainak többsége növekvő rokonszenvvel fogadta a felosztást szorgalmazók programját. Az Információs Minisztériumban létrehozott Hírszerző Hivatal (Intelligence Bureau) tele volt olyan „szakértők”-kel (élükön Seton-Watsonnal), akik elfogadták a Monarchiából érkezett emigránsok felosztást szorgalmazó programját, és ebben a szellemben készítették jelentéseiket és memorandumaikat. 1917 nyarán azonban a viszony még távolról sem volt harmonikus az új Hírszerző Hivatal és a Külügyminisztérium között. A minisztérium egyenesen arra figyelmeztette az előbbit, hogy „tartsák magukat a puszta tényekhez, és tartózkodjanak ajánlások és javaslatok tételétől”.56 Lord Robert Cecil helyettes külügymi niszter kifejezett fenntartásokkal fogadta az „Új Európa” tervet. Szerinte ugyanis a 19. századi európai nemzeti átalakulások tapasztalatai nem sok jót ígérnek, „amenynyiben az európai béke kizárólag a nemzetiségi elv alapján jön létre”. 57 Az oroszországi forradalmak, illetve a bolsevik hatalomátvétel nyomán mindkét oldalon felerősödött a békét követelők hangja. A korábbi konzervatív kormány külügyminisztere, Lord Lansdowne 1917. november 29-én levelet jelentetett meg a Daily Telegraph ban (mivel a Times visszautasította a közlést), ebben általános békét javasolt a háború előtti status quo alapján. Ezt a politikusok nagy többsége elutasította. Megerősödött azonban az a vélemény, hogy a hatalmi egyensúly fenntartása érdekében szükség van a Habsburg Monarchia megőrzésére. A legfőbb érv emellett az volt, hogy ha Európa keleti felén két nagyhatalom is megszűnik, akkor ki fogja útját állni Németországnak? Erre hívta fel a figyelmet egy Bernből továbbított lengyel memorandum is, amely a brit vezetésben nagy figyelmet keltett. 58 Októberben katasztrofális vereséget szenvedett Olaszország Caporettónál, az Oroszországban a hatalmat megszerző bolsevikok novemberben nyilvánosságra and After, 1917. szeptember 441–453.; F. Gribble: The Passing of a Legend. The Nineteenth Century and After, 1917. szeptember 870–884.; C.W. Barry: How to Break Austria. The Nineteenth Century and After, 1917. szeptember 885–902.; Politicus: Austria’s Hour of Destiny. The Fortnightly Review, 1917. augusztus 288–295.; Louise E. Matthaei: Domestic Politics in Hungary. The Contemporary Review, 1917. október 413–421.; Vladimir Nosek: The New Spirit in Austria. The Contemporary Review, 1917. november 430–432. 56 Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 210–211. 57 Robert Cecil J. St. Loe Strachey-nek, 1917. nov. 13. FO 800/196. 58 Horace Rumbold berni brit követ 1917. dec. 5-ei távirata két galíciai lengyel, Pininski és Perlowski javaslataival. Lásd Fest, W.: Peace or Partition i. m. 160–161.
