Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
GÁL JUDIT 177 tanítványával ápolt szoros kapcsolatot. A rendelkezésre álló forrásokat megvizsgálva azonban kijelenthető, hogy a dalmáciai főpapok, kötődjenek akár az egyik vagy másik félhez, alapvetően jó viszonyra törekedtek mind a herceggel, mind a királlyal. Az András által segített Manzavini Miklós a király kegyeit is sikerrel kereste, míg Bernát a hercegi kíséret tagjaként Andrással tartott dalmáciai tartózkodása idején. A dalmáciai főpapokat elsősorban saját egyházuk és városuk érdeke motiválhatta, hiszen sokrétű szerepükből fakadóan a városaik diplomáciai életében is számos feladatuk volt. Képviselték a városukat a királyi udvarban és a Dalmácia feletti tényleges hatalmat birtokló hercegnél is. Ugyanez a fajta semlegesség figyelhető meg a herceg és a király egyházaknak juttatott adományait illetően is. Amellett, hogy a harcoló felek rivalizálását is figyelembe kell vennünk az adományok elemzésekor, megállapítható: az egyházak és a városok igyekeztek mind a herceg, mind a király részéről bebiztosítani a kapott privilégiumokat. A vizsgálat tanulságaként emellett kijelenthető az is, hogy András herceg dalmáciai egyházpolitikája a helyi egyháztörténeti kontextus figyelembevételével árnyaltabb képet mutat annál, mint amit a korábbi kutatás rekonstruált. A zárai érsekség és a gradói pátriárka viszonyának, valamint a Faro fölött kialakult egyházi ellentétnek a fényében a vizsgálat megmutatta, hogy Manzavini Miklós esetében az érsek későbbi, 1200 októberében történt kiközösítésében nem pusztán a herceggel való kapcsolata játszott szerepet, hanem az a számos egyházjogi szempontból aggályos lépés is, amelyet a választott érsek saját becsvágya beteljesítéséért és a zárai egyház fennhatóságának a növeléséért tett. THE ROLE OF THE DALMATIAN CHURCHES DURING THE STRUGGLE FOR THE THRONE BETWEEN KING IMRE (EMERIC) AND PRINCE ANDRÁS (ANDREW) (1197–1204) by Judit Gál SUMMARY The study explores the role of the Dalmatian churches in the struggle for the Hungarian throne between the end of the twelfth century and the beginning of the thirteenth. At first, it focusses on the internal relations of the Dalmatian ecclesiastical organisation. The canonical elections that took place during the Croatian-Dalmatian Dukedom of Prince Andrew are then examined, and finally the relations between the Dalmatian prelates and the Hungarian ruler. To summarize the results of the research, it can be
