Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
A DALMÁCIAI EGYHÁZAK SZEREPE IMRE ÉS ANDRÁS TRÓNHARCA IDEJÉN (1197–1204) 170 a megválasztásukat a királyi hatalom kárára, a három említett főpapot – Saul kalocsai érseket, illetve Ugrin győri és Domonkos zágrábi püspököket – a pápa az érsekválasztások kivizsgálására, illetve a vádak beigazolódása esetén a két érsek, Miklós és A., letételére és kiközösítésére szólította fel.24 Amellett, hogy a fenti levél nem szól arról, hogy a két érseket III. Celesztin közösítette volna ki, ezzel a felvetéssel szemben a legfontosabb ellenérvként az hozható fel – amint a későbbiekben látható lesz –, hogy 1197-ben a spalatói érseki szék bizonyosan, míg a zárai érseki szék szinte biztosan betöltetlen volt, így a pápa nem is foganatosíthatott intézkedéseket a két főpappal szemben. A zárai érsekség hosszú ideig főpap nélkül állt Manzavini Miklós megválasztása előtt. Miklós elődje Péter választott érsek volt, aki 1187-től valószínűleg 1193 végéig volt hivatalában.25 Péter, akit már III. Béla város feletti hatalma idején választottak érsekké, sohasem kapott palliumot, mivel a magyar kézen lévő Zára érsekei nem járultak engedélyért a gradói pátriárka elé, ahol a velencei főpapnak hűséget kellett volna esküdniük. A zárai dokumentumok egészen 1198 februárjáig az érseki szék üresedéséről számoltak be,26 az új érsek első említése 1198. február 14-hez köthető.27 Manzavini Miklós választásának ide jét hozzávetőleges pontossággal be tudjuk határolni, ugyanis 1197. december közepén még bizonyos, hogy nem volt új érseke a városnak, így Miklós legkorábban december végén – tehát nem sokkal Celesztin pápa halála előtt – vagy legkésőbb február elején kerülhetett az érseki székbe.28 Az érsekválasztáson, bár 24 „Ad nostram noveritis audientiam pervenisse, quod cum omnes communicantes in aliquo A(ndree) fratri karissimi in Christo filii nostri Ungarorum regis illustris, qui scilicet vel litteras sibi dirigerent aut ab eo reciperent destinatas vel eidem aliquod consilium vel auxilium exhiberent vel ei in aliquo communicare presumerent, de mandato bone memorie C(oelestini) pape predecessoris nostri excommunicationis fuerint vinculo innodati, N(icolaus) et A (?) post excommunicationem et inhibitionem apostolicam eidem communicare scienter, consilium et auxilium impertiri et divina presumpserant etiam celebrare, unde propter hoc in Jadertinum et Spalatinum archiepiscopos, quamvis et illi excommunicationi subiaceant, ab eodem loco remunerationis contra iuris ordinem in regie dignitatis preiudicium sunt promoti. Quia vero tante presumptionis audaciam in iniuriam dei et contemptum sedis apostolice attemptatam impunitam relinquere nee possumus nee debemus, fraternitati vestre per apostolica scripta districte precipiendo mandamus, quatenus super premissis inquirentes diligentius veritatem, si rem ita noveritis se habere, prefatos N(icolaum) et A (?), eorum electionibus imo verius intrusionibus penitus irritatis, excommunicatos publice nuntietis et usque ad condignam satisfactionem faciatis ab omnibus artius evitari, districtius inhibentes, ne quis eis obtentu electionum fidelitatem, obedientiam vel reverentiam audeat exhibere, nullis litteris obstantibus, harum mentione non habita; a sede apostolica impetratis.” – CDCr II. 307. 25 CDCr II. 211., 261. 26 Például 1197. dec. 15.; CDCr II. 286–287. 27 CDCr II. 290–291. 28 A horvát historiográfiában általánosan elfogadott vélemény, hogy III. Ince egy 1198. február 6-án kelt levele, amelyet Capitulo Sancte Anastasie címzett, és amelyben a káptalant arra inti, hogy a világi befolyást mellőzze az érsekválasztás során, az a zárai Szent Anasztázia székesegyház káptalanjának küldött levél volt. Ahogy azonban arra előbb Ludwig Steindorff, majd legújabban Marko Petrak, a Horvát
