Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
GÁL JUDIT 171 arról részletes forrással nem rendelkezünk, szinte bizonyos, hogy a klérus mellett a zárai polgárság is részt vett és érvényesítette akaratát. Ez az eljárás nemcsak Zárára, hanem a legfejlettebb dalmáciai városokra általában is jellemző volt, és legkorábban a 13. század végére vált csak az érsek- vagy püspökválasztás az egyház belügyévé.29 Addig általában a városi nagygyűléseken a papság és a laikusok együtt döntöttek a város főpapjának személyéről.30 Ennek okát a dal máciai érsekek és püspökök összetett szerepében kell keresni, akiket a világi vezetőkkel szemben nem egy évre, hanem egész életükre választottak meg, a városok világi életében is jelentős szerepet játszottak, a helyi diplomáciai élet vezetői közé tartoztak. 31 Miklós, az újonnan választott érsek, aki megválasztásakor a farói püspöki címet viselte, a szűk zárai elit tagja volt, az első farói püspöknek, Manzavini Mártonnak az unokaöccse. A zárai Manzavini család példája, a vezető egyházi tisztségek több generáción keresztül tudatosan egy családon belül tartása nem volt egyedi jelenség, a zárai elit tagjai hasonlóan jártak el a 12–14. század során.32 A Manzavini család esetében is ez figyelhető meg: Miklóst, Mártonhoz hasonlóan, farói püspökké választották, majd megpróbálkozott a zárai érseki cím megszerzésével, s nagybátyjával ellentétben sikerrel járt. András herceg támogatását élvezte az új érsek, mindamellett ki kell emelni, hogy a hivatalát nem pusztán András döntésének, hanem a helyi elitben elfoglalt helyének és kapcsolatainak is köszönhette. Miklós esetében a korábbi kutatás felvetette, hogy III. Ince Andrással való kapcsolata miatt nem szentelte fel a zárai érseket,33 nevével csak választott ér sekként találkozhatunk a korabeli iratokban.34 Ha azonban alaposabban meg vizsgáljuk a zárai főpapok 1181, vagyis Zára újbóli magyar kézre kerülése utáni sorsát, akkor látható, hogy Miklós elődjei Damján és Péter is csak választott érsekként szerepeltek a zárai iratokban. Ennek a jelenségnek az oka a gradói történészek ötödik nemzeti kongresszusán tartott előadásában felhívta a figyelmet, ez a levél valójában a calabriai Santa Severina hasonló nevű káptalanjának címzett levél volt. Mindezek alapján az említett levelet a zárai érsekválasztás vizsgálatába nem lehet bevonni. Lásd erre CDCr II. 289–290. Vö. Ludwig Steindorff: Die dalmatinischen Städte im 12. Jahrhundert. Studien zu ihrer politischen Stellung und gesellschaftlichen Entwicklung. Wien 1984. 123. 17. jegyz.; Marko Petrak: Sukobi oko izbora bisku pa. Povijesnopravni aspekti pisma pape Inocenta III. kaptolu sv. Anastazije (6. II. 1198) (előadás: V. kongres hrvatskih povjesničara. Zadar, 2016. okt. 6.) 29 Grga Novak: Povijest Splita I. Split 1957. 373. 30 Steindorff, L.: Die dalmatinischen Städte i. m. 157–159. 31 Ivan Strohal: Pravna povijest dalmatinskih gradova. Zagreb 1913. 305–310 32 Zrinka Nikolić Jakus: Obitelj dalmatinskog plemstva od 12. do 14. stoljeća. Acta Histriae 16. (2008) 59–88. 33 Szabados Gy.: Imre i. m. 100. 34 Például CDCr II. 290–291., 353.
