Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
GÁL JUDIT 167 törekedett, hogy Spalatótól függetlenedve érseki rangra emelkedjen. 8 Ebben a törekvésében Velencétől is kapott támogatást. A folyamat végül 1154-ben vezetett eredményre, amikor velencei nyomásra IV. Anasztáz pápa (1153–1154) október 17-én kelt oklevelében érseki rangra emelte a várost, és az osserói, vegliai, arbei és farói püspökséget egyházjogi fennhatósága alá rendelte. Ezzel a lépéssel a velencei uralom alatt lévő dalmáciai egyházak egy érsekség alá kerültek, az egyházi és világi határok közötti ellentmondások szinte teljesen megszűntek a térségben.9 Ez a siker azonban a város szempontjából csak látszólagos volt, mi vel 1155 februárjában10 IV. Adorján pápa (1154–1159), a velencei egyház veze tője a gradói pátriárka fennhatósága alá rendelte a várost.11 A zárai érsekeknek ezt követően megválasztásuk után Velencébe, a pátriárka elé kellett járulniuk, majd a pátriárkának tett esküjük után érsekké szentelték őket. Az 1155. évi döntéssel szemben Lampréd zárai érsek Rómában tiltakozott az egyházfőnél, ám sem tiltakozása, sem Zára többszöri lázadása a velencei uralom ellen – 1159-ben, 1164-ben, 1168-ban és 1170-ben – nem vezetett eredményre.12 1181-ben III. Béla visszafoglalta Zárát, aminek következtében részben megszűnt a gradói pátriárkának a zárai egyházra nehezedő nyomása. A magyar fennhatóság idején, a magyar uralkodó támogatását élvezve, 1181-től egészen Zára – a negyedik keresztes hadjárat során történt – újbóli velencei kézre kerüléséig a zárai érsekek nem járultak a gradói pátriárka elé, hogy annak jóváhagyását kérjék az érsekválasztásra, így ezen időszak alatt egyetlen zárai érseket sem szenteltek fel. 13 Az észak- és közép-dalmáciai egyházszervezetet meghatározó, a fentiekhez kapcsolódó vita a farói püspökség hovatartozásának kérdése miatt alakult ki. A korábban magyar kézen lévő Faro, Brazza és Lissa szigetei valamikor 1135 és 1146 között velencei uralom alá kerültek.14 Mindhárom sziget a spalatói ér sekség területéhez tartozott, velencei nyomásra 1150 körül önálló püspökséggé 8 Gál J.: Világi hatalomgyakorlás i. m. 58. 9 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. I–XVII. Főszerk. Tadeus Smičiklas. Zagrabiae 1904–1984. (Továbbiakban: CDCr) II. 76–79. 10 CDCr II. 79–80. 11 CDCr II. 76–79. A Trieszti-öbölben fekvő Grado a Velencéhez tartozó területek metropóliája volt, és az úgynevezett kisebb pátriárkákhoz tartozott a 12. század közepéig, mivel más érsekség felett nem volt hatalma, de a metropolitánál magasabb hierarchikus címet viselt. 1155-öt követően, IV. Adorján pápa döntése következtében valódi tartalmat kapott a címe, és ezt követően a Velence által elfoglalt területek, érsekségek feletti egyházi joghatóságot gyakorolta. Lásd Robert Lee Wolff: Politics in the Latin Patriarchate of Constantinople (1204–1261). Dumbarton Oaks Papers 8. (1954) 234–235.; Erdő Pé ter: A „nagyobb és kisebb pátriárkák” megkülönböztetésének gyökerei a középkori egyházjogi szóhasználatban. In: Egyházjog a középkori Magyarországon. Szerk. Uő. Bp. 2001. 214–219. 12 Klaić, N. – Petricioli, I. : Zadar i. m. 165–169. 13 Uo. 171. 14 Zvjezdan Strika: Zadar – Novo nadbiskupsko i metropolijsko sjedište Dalmacije u kontekstu poli tičkih prilika 12. stoljeća. Croatica Christiana periodica 27. (2003) 14.
