Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
A DALMÁCIAI EGYHÁZAK SZEREPE IMRE ÉS ANDRÁS TRÓNHARCA IDEJÉN (1197–1204) 168 alakultak,15 amelynek központja Faro szigetére került, majd a zárai érsekség meg alakulásakor a város egyházi joghatósága alá rendelték.16 A farói püspökség már története kezdeteitől a zárai elithez kötődött: első püspöke, a korábban sikertelenül a zárai érseki címre pályázó Manzavini Márton lett.17 A farói egyházmegye hovatartozásának kérdése azonban ezzel a döntéssel még nem zárult le, a spalatói érsekség ugyanis ragaszkodott a három sziget fölötti korábbi jogaihoz. A két érsekség vitájának fontos állomása volt az 1177. év, amikor III. Sándor pápa (1159– 1181) Velencébe igyekezve, a rossz időjárás miatt, egy rövid ideig Dalmáciában tartózkodott. Vis szigetén Rainerius spalatói érsek, míg Zárában Lampréd zárai érsek találkozott vele, és próbálta meggyőzni, hogy egyháza javára döntsön az egyháztartományi kérdésekben. A pápa ebben az évben Rajmund pápai legátust küldte Dalmáciába, ahol a zárai érsek részvétele nélkül zajló egyházi zsinat – a farói püspök jelenlétében – a spalatói érsek javára döntött.18 A kérdést véglegesen az 1185. évi spalatói zsinat zárta le, amely újra megerősítette az érsekség jogait a zárai igényekkel szemben. 19 A dalmáciai főpapok választása András herceg és Imre király harca idején András és Imre harcának a kezdetén mindkét magyar kézen lévő dalmáciai érseki szék üresen állt. A vizsgált időszakban a spalatói érseki székbe előbb egy bizonyos A., majd 1200 körül a perugiai Bernát, míg a zárai érsekség élére az akkori farói püspök, Manzavini Miklós került. A két érsekség mellett ekkor került új főpap a Manzavini Miklós távozása után megüresedett farói püspökség élére is, Micha spalatói kanonok személyében. Az András és Imre párharcával foglalkozó korábbi szakirodalom nem szentelt kiemelt figyelmet a dalmáciai egyházak szerepének, közülük legrészletesebben Vjekoslav Klaić és Szabados György a trónharcokat és András herceg uralmát feldolgozó tanulmányai 15 Slavko Kovačić: Koje je godine osnovana Hvarska biskupija? Croatica christiana periodica 15. (1991) 53‒58.; Uő: Splitska metropolija u dvanestom stoljeću. In: Krbavska biskupija u srednjem vijeku. Zbornik radova znanstvenog simpozija u povodu 800. obljetnice osnutka krbavske biskupije, održanom u Rijeci 23‒24. travnja 1986. Szerk. Mile Bogović.Rijeka–Zagreb 1988. 14–15., 30. 16 CDCr 76–79. 17 Thomae archidiaconi Spalatensis / Archdeacon Thomas of Split: Historia Salonitana Salonitanorum atque Spalatinorum Pontificum / History of the Bishops of Salona and Split. Szerk. Damir Karbić – Mirjana Matijević-Sokol – James Ross Sweeney. Bp. 2006. (Továbbiakban: Historia Salonitana) 109. 18 Strika, Z. : Zadar – Novo i. m. 34–36. 19 Lothar Waldmüller: Die Synoden in Dalmatien, Kroatien und Ungarn. Von der Völkerwanderung bis zum Ende der Arpaden (1311). Paderborn 1987. 154.
