Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
ZSOLDOS ILDIKÓ 137 ülő képviselőtársaim, az ország szine előtt, az ellenzékkel szemben mindenkor magunkra vállaljuk”63 – próbálta igazolni Tisza november 18-ai akciójának szük ségességét Károlyi György. Heves, már-már tettlegességig fajuló viták után a főispán elrendelte a névszerinti szavazást. 190 megyebizottsági tag szavazott bizalmat az „erős kéz” politikáját felvállaló Tisza-kormánynak, mintegy legitimálva a miniszterelnök szabálysértését, és hatvanan támogatták az ellenzék bizalmatlansági kezdeményezését. 64 Ez a szavazati arány azt mutatja, hogy Kristóffy József személyes jelenléte még bírt bizonyos kohéziós erővel, de forrásaink tanúsága szerint a Szabadelvű Párt országos bomlási folyamata Szatmárban is kezdetét vette. 65 Az újságolvasó közönség a Nemzeti Kaszinóban 1904 decemberének utolsó napjaiban lezajlott társas vacsoráról megjelent tudósításokból értesülhetett először arról, hogy Károlyi István kacérkodik a Függetlenségi és 48-as Párthoz való csatlakozás gondolatával. A Szemere Miklós által kezdeményezett összejövetelen harminchatan voltak jelen, köztük az ellenzéki koalíciót alkotó pártok vezetői. Károlyi gróf ekképpen vetítette előre 48-as alapra helyezkedését: „Az életben – ugymond – semminek sincs oly kiegyenlitőbb hatása, mint a halálos beteg ágyának. Megszünik ott minden ellenségeskedés, rokoni civódás. Ilyen beteg most hazánk”66 – vont párhuzamot Magyarország és saját sorsa között. „Törhetetlen hive voltam mindig Apponyinak, még törhetetlenebb hive a 67-es alapnak. De ez az alap megingott! Közel látom – fájdalom – a jövőt, mikor Magyarország boldogulását egyes-egyedül a függetlenségi alapon láthatom csak biztositva. Ez az utolsó stáció. Ha most nem aratunk teljes diadalt, akkor oda kell hagynunk a 67-es alapot nekünk is.”67 Az Apponyit hivatkozási alapként emlegető mágnást természetesen a politikai haszonszerzés vezérelte. Az 1904-ben újraalakított Nemzeti Párt vezetője választástaktikai okokból még az 1905-ös választások előtt csatlakozott a Függetlenségi és 48-as Párthoz, ami az agrárius csoport politikai dominanciájának további növekedését eredményezte Kossuth Ferenc pártjában. 68 63 Szatmármegyei Közlöny, 1904. december 11. 4. 64 MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára (a továbbiakban: SZSZBML) IV. B. 757. Szatmár vármegye alispánjának iratai 19. d. Jegyzőkönyv az 1904. dec. 6-ai rendkívüli vármegyei közgyűlésről 65 A kilépésekhez részletesebben lásd Zsoldos Ildikó: Három választókerület képviselője: egy független ségi 48-as pártelnöki portré a dualizmus válságperiódusából: Luby Géza. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 51. (2016) 3. sz. 80–91. 66 Pesti Hirlap, 1904. december 29. 10. 67 Uo. 68 A Függetlenségi és 48-as Párt közjogi radikalizmusa fokozatosan veszített erejéből, mely folyamat Kossuth Ferenc pártelnöksége idején, elsősorban a századfordulótól gyorsult fel. A párt jobb oldalán elhelyezkedő, mind konzervatívabbá váló Kossuth Ferenc körül csoportosulók és az egyre inkább a közjogias nemzeti kérdéseket hangsúlyozó Apponyi elképzelései így jelentősen közeledtek egymáshoz, bázisukat hasonló vagy esetenként azonos társadalmi rétegek alkották.
