Századok – 2019
2019 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Stefan Dorondel: Disrupted Landscapes: State, Peasants and the Politics of Land in Postsocialist Romania (Pál Viktor)
1281 TÖRTÉNETI IRODALOM Stefan Dorondel DISRUPTED LANDSCAPES State, Peasants and the Politics of Land in Postsocialist Romania Berghahn Books, Oxford 2016. 252 oldal Stefan Dorondel bukaresti történész és antropológus a kötetében két havasalföldi falu történeti–környezeti esettanulmányát dolgozza föl s helyezi globális kontextusba. Angol nyelvű monográfiája bevezetőjében a földműveléssel kapcsolatos történeti, antropológiai kutatások interdiszciplinaritását hangsúlyozza, amely szükségessé tette számára a földrajzi, ökológiai, politikai gazdaságtani irodalom tanulmányozását. A Disrupted Landscapes leginkább a környezet történeti irodalomba illeszthető be, valószínűleg az előszóban is kiemelt David Moon, Frank Uekötter és más környezettörténészek nyomán. A cím Dorondel szerint magyarázatra szorul, és ebben igaza is van. A Disrupted Landscapes a környezetpolitikai irodalomban toposszá vált kommunizmus egyenlő ökocídium tézist idézheti fel az olvasóban. A szerző azonban nem erre, hanem a viszonylag stabilan, megszakítások nélkül operáló államszocialista mezőgazdaságot (sic!) a romániai forradalom után felváltó liberális, kapitalista mezőgazdasági változásokra utal. Ennek ellenére a szerző már a bevezető fejezetben kissé ellentmond az előszóban vázolt tézisének, és az államszocialista reformokat a „disruptive” jelzővel illeti, amelyek mély nyomot hagytak a vidéki Romániában. Ezek a következetlenségek mégsem zavaróak, mert hitelesen jelzik a 20. századi Kelet-európai történelem polarizáltságát. Dorondel az előszó tézisét tovább bontja a bevezetésben és leszögezi könyve fő gondolatát: a posztszocialista mezőgazdasági és környezeti átalakulások feltehetően számos hasonlóságot mutatnak a negatív posztkoloniális trendekkel a globális délen. Ez az állítás izgalmas és szembe megy az általánosan elfogadottá vált kelet-európai ökocídium tézissel. Az első fejezetben Dorondel részletesen ismerteti a kötet két esettanulmányát, a havasalföldi Argeș megyében található Dragomirești és Dragova községekét. Tájleírást ad, kifejti a helyi etnikai, társadalmi, gazdasági, ökológiai viszonyokat a 19. század elejétől napjainkig. A Kárpátok lábainál elterülő két falu történetében különleges szerepet töltött be a szőlő- és gyümölcsgazdálkodás, legfőképpen pedig az erdőgazdálkodás. Mindezek magyarázata a helyi klimatikus viszonyokban, a hegyvidék által meghatározott éghajlatban és a napsütéses órák számában keresendő. A helyi táj változását a 19. században felgyorsította, hogy Havasalföldön nem csupán a fiúk, hanem az örökösök mind egyenlő részt örököltek a családi birtokból. Az életben maradt fiú- és lánygyerekek számának növekedésével felgyorsult a helyi paraszti gazdaságok elaprózódása. Dorondel leszögezi, hogy a tárgyalt két faluban a beás cigányok kapcsolata a helyi tájjal különleges, az erdők és a hegyek jó ismerőiként írja le őket a szerző, annak ellenére, hogy tulajdonjoguk csak igen korlátozott volt. Ezt a látszólag állandó rendszert változtatta meg a 1949 és 1962 között a romániai gazdaságok csaknem 95%-nak államosítása. (42.) A folyamat eredményeként a birtokszerkezet és a helyi mezőgazdaság céljai is jelentősen megváltoztak. Előtérbe került a nagyüzemi burgonya- és árpatermesztés, valamint a szarvasmarha- és birkatenyésztés. A nagyívű történeti áttekintés után Dorondel felveti az állami beavatkozást erősen kritizáló, James C. Scott-i elmélet létjogosultságát Románia újkori történetére vonatkoztatva, amivel némileg újra ellentmond a kötet előszavában megfogalmazottaknak. A kötet második fejezete a kommunizmus utáni neoliberális átmenetet vizsgálja, és főbb vonalakban ismerteti a magyar olvasó számára is ismerős, sokk terápiaként megélt privatizáció és önszabályozó piac által meghatározott korszakot. Dorondel szerint a mezőgazdasági földek és erdők privatizációját a helyi lakosság is sürgette, és sok esetben meg sem várta az földreformot, hanem már „előre” művelésbe vonta az ősök régi-új parcelláit. (56‒58.) A fejezet hátralevő oldalain az 1990-es évek új jogi környezetét járja körül a szerző, amely gyökeresen századok 153. (2019) 6. szám
