Századok – 2019
2019 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Katalin Szende: Trust, Authority, and the Written Word in the Royal Towns of Medieval Hungary (Veszprémy László)
1274 TÖRTÉNETI IRODALOM és idegen nyelven közzétette akkor úttörőnek számító gondolatait, de 1949 utáni szellemi gettóba kényszerítése évtizedekig késleltette az általa megalapozott kutatások folytatását, az írástörténet területén az írás kurzivitásának és társadalmi hátterének összekapcsolását. Igaz, ő a forrásanyag vizsgálatát csak a 13. század végéig folytatta, miként Huszti Dénes: Irásbeliség és társadalmi fejlődés Firenzében a középkori és újkor határán (Bp. 1935) című munkájában sem lépett túl ezen az időhatáron. Hajnal szerepére a legújabb szakirodalom művei is felhívják a figyelmet, mint Paul Bertrand műve (Les écritures ordinaires. Sociologie d’un temps de révolution documentaire, entre royaume de France et Empire, 1250–1350. Paris 2015), amelynek azonban éppen az Utrecht Studies in Medieval Literacy sorozatban megjelent angol változatát szerzőnk már nem hasznosíthatta. Éppen Bertrand összehasonlító anyaga alapján sejthető, hogy a városi írásbeliség területén nálunk is szinte egyidejűleg vagy csak minimális lemaradással követték a nyugaton szokásos, gyorsan írható, de még jól olvasható, a jegyzetelés technikájához közelítő kurzív írástechnikát. A második fejezet az oklevéladás 13. századi fordulatától követi nyomon a városi írásbeliség fejlődését, attól kezdve, hogy az első városi oklevelet 1255-ben kibocsátja Esztergom, miként mindvégig szoros kapcsolat marad a kiváltságolt városok és a hivatali működés szakszerűbbé válása között. Meggyőző példákon keresztül kapunk képet az országban működő többi irat- és oklevélkiadó szerv és a városi hivatalok kapcsolatáról, a kölcsönhatásról a városok vagy éppen ugyanabban városban működő hiteleshely és a városi írószervek között. Nem meglepő a következtetés, hogy a püspöki városok székeskáptalanjai – erős konkurenciát jelentve – időlegesen gátolták a városi hivatali írásbeliség kibontakozását. Ugyanakkor a helyben működő káptalanok és monostorok példát és közvetlen napi gyakorlatban hasznosítható mintát is jelenthettek a városi írószerveknek, a kialakuló városi kancelláriáknak, amelyeket éppúgy hiteles kiadványokat kibocsátó szervnek tekintettek, birtokában lévén a hiteles pecsétnek. A kötet gerincét és legterjedelmesebb fejezetét a városi irattermelés és az iratok elemzése alkotja. Az irattermelés fokozatosan bővült és vált egyre tagoltabbá, amiben inkább a helyi igények és elvárások voltak irányadók, semmint valamiféle központi elvárás. Lényeges újításnak számított az elsőként a 13. század végén Itáliában és Németalföldön feltűnő városi könyvek hazai megjelenése, magának a könyv formának az újdonsága és gyakorlati haszna, íróanyagként pedig a papír megjelenése, majd az 1400-as évektől szinte kizárólagos alkalmazása. A papír valóban a 14. századtól válik népszerűvé, Zsigmond király maga is felkereste Nürnbergben a Stromerek papírmalmát. Az írnokok, jegyzők meghatározó szerepére már Paul Bertrand is felhívta a figyelmet említett könyvében, akik mintegy a város írásbeli közösségének (graphic communities) a fejeiként alapos írásbeli gyakorlattal, kiterjedt jogi és számadási ismeretekkel rendelkeztek, felügyelték és irányították a sokszor névtelen városi másolókat. Fontos határt jelentett, amikor a városi írnokokat már nemcsak alkalmilag, hanem hosszabb távon alkalmazták. Különösen fontos, hogy az egyes dokumentumtípusok (oklevelek, levelek, számlák, bizonylatok, bevallások, jegyzőkönyvek stb.) egy hivatali rendszer részévé váltak, s – legalábbis elméletileg – később is visszakereshetőek maradtak. Jellemző példa a végrendeletek kezelésének pozsonyi gyakorlata, ahol 1427-ben rendszeresítettek egy önálló, nagy fólió formátumú könyvet, a Protocollum testamentorumot és vezették is folyamatosan 1872-ig. A kötetben önálló alfejezet tárgyalja a hivatali írásbeliség és a városi történeti emlékezet, illetve történetírás közötti kapcsolatot, amelynek számos emléke maradt fenn a Szepességben és Brassóban, igaz már inkább a kötet időhatárán túlnyúlóan. Ennek unikális, részben később másolatban fennmaradt emlékei a templomok falára, oszlopaira írott krónikák, amelyekben a templomalapításokon és földrengéseken túl köztörténeti eseményeket is feljegyeztek, egyúttal jelezve a szoros kapcsolatot „universitas civium” szakrális és világi aspektusai között. A városi öntudatnak szerves elemét képezte a közös történeti emlékezet és tudat, amelynek legismertebb tárgyi emlékei a szenteket, a város védőszentjét ábrázoló városi pecsétek voltak. Korai
