Századok – 2019
2019 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Körmendi Tamás: Az 1196-1235 közötti magyar történelem nyugati elbeszélő forrásainak kritikája (Bagi Dániel)
1270 TÖRTÉNETI IRODALOM földrajzi távolsággal. A legjellemzőbb példák erre az aragóniai források, így a Barcelona környékén keletkezett kútfők, amelyek csak egészen felületes dinasztikus kapcsolattörténeti adatokat tartottak fenn, illetve az angliai és skóciai források, amelyek – Gertrúd királyné nyilván közérdeklődésre számot tartó meggyilkolásán túl – csak olyan híreket közvetítenek, amelyek a IV. Lateráni zsinathoz vagy az 1217. évi keresztes hadjárathoz köthetők. Ezen persze nincs mit csodálkozni, nyilvánvaló, hogy a magyar ügyekben elsősorban az osztrák, stájer, bajor és egyéb német, továbbá lengyel, cseh, majd a francia területek kútfői voltak tájékozottabbak. Érdekesség inkább abban lehet, hogy miként terjedtek el a délnémet forrásokban fennmaradt hírek más, jellemzően népnyelvi dialektusban írott, későbbi német krónikákban. Az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy Gertrúd királyné meggyilkolásának története olyan téma volt, amely szinte mindenhol, még az egész távoli és egzotikus helyeken keletkezett forrásokban is előkerül. Külön érdekességet jelentenek e tekintetben János esztergomi érsek közismert, már-már bon-mot-vá nemesedett levelének szövegváltozatai. Világosan látszik ugyanis, hogy a mondattani remekműnek beillő kétértelmű üzenet csak 1222 után jelenik meg a forrásokban, az eseményekről tudósító legkorábbi kútfőkből hiányzik. A másik megjegyzésem a cseh és a lengyel történeti kútfőkre vonatkozik. A Přemyslidák érdekköreiben keletkezett munkák pontosan tükrözik a cseh történetírás mindmáig fennmaradt egyszólamúságát és monotonitását: minden adat és hír Prágai Kozmára és művének folytatóira vezethető vissza. Itt érdekes módon egy kivétel van: a 14. században, már a Luxemburgiak megrendelésére készült Dalimil-krónika. Ez gyakorlatilag az első cseh nyelvű összefoglaló a Přemyslida-Csehország történetéről, és több ponton, már csak a Luxemburgiak különleges érdekei miatt is eltér a korábbi történetírói hagyománytól. Mindez azért lehetne érdekes a magyar történelem szempontjából is, mert a Dalimil-krónika adataival ellenőrizni lehetne a Kozma-hagyomány magyar vonatkozású híreit is. Ami a témára vonatkozó lengyel anyagot illeti, a kis- és nagy-lengyel évkönyvek legalább akkora filológiai problémát jelentenek a lengyel középkorkutatás számára, mint a 14. századi krónikakompozíció szövegrétegei a magyar medievistáknak. A szöveghagyomány nagyon bizonytalan, csak késő középkori keletkezésű kéziratok segítik a kutatást: az ősévkönyvek, így a krakkói és a poznańi káptalan évkönyvei elvesztek, csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a létezésükről. Különösen érdekes az évkönyvek és a krónikairodalom viszonya is, ugyanis mindmáig nem tisztázott, hogy az első nagyobb krónikák, geszták használták-e az évkönyvek bejegyzéseit, vagy fordítva, az évkönyvekre hatottak-e a krónikák. A lengyel vonatkozású szövegkorpusz tekintetében meg kell jegyezni, hogy Gombos Catalogus ából teljesen kimaradt Jan Długosz Annales e. Ez azért kár, mert a Jagellók utolsó nagy, középkori történetírója számtalan hírrel szolgált a magyar történelemről: ezek persze elsősorban a saját korának eseményeiről tudósítanak, de ugyanilyen hangsúlyosan esnek latba az Anjou-kori és az Árpád-kori adatok is. Mindmáig tisztázatlan, hogy honnan származnak Długosz hírei. Érdemes lenne tehát egy külön kutatási projektben feldolgozni az Annales összes magyar vonatkozású adatát, és elvégezni kritikai vizsgálatukat, már csak azért is, mert például a késő Árpád-korról írt feljegyzéseihez használta a Nagy-lengyel krónikát is, amelynek egy-két hírét azonban máshogy tálalja. Összefoglalóan tehát elmondható, hogy Körmendi Tamás olyan alapvető kézikönyvet tett le az asztalra, amely a jövőben kiemelten hasznos lesz az Árpád-kor magyarországi és külföldi elbeszélő forrásaival foglalkozó kutatók számára. A feldolgozott források kapaszkodót jelentenek az egyes textusok részletkérdéseiben elmélyülni kívánóknak, a könyv pedig minden bizonnyal mintaadó lesz a Catalogus szövegkorpuszának más meghatározott csoportjának vagy a magyar történelem más eseményeinek vizsgálatához. Bagi Dániel
