Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
DEÁK ÁGNES 1265 egészet, mert nincs princípiumok, energiájuk, és nem tudnak a dologhoz, sat.” Találkozott Szent-Ivány Apponyival is, aki láthatólag beletörődötten számolt be programjának időközben hivatalos csatornán, Pálffy közvetítésével írásban is megerősített visszautasításáról, valamint a szerinte annak nyomán a fővárosi közhangulatban bekövetkezett negatív változásról. Inkább Apponyi beszélt, s Szent-Ivány hallgatott: „hagytam őt, mert láttam, hogy mindig a maga köriben mozog, s nem tud sem jobbra, sem balra szabadulni”. Az igazi nagy manőver azonban ezután következett (volna). Szent-Ivány ugyanis felkereste Deák Ferencet, „nékem szándékom volt véle tüzetesen szólani a nagyobb kérdésekről”. Végül azonban csak két részkérdésben sikerült sort keríteni az eszmecserére: a tervezett erdélyi országgyűlés kapcsán beszámolt Szent-Ivány Hajnalddal folytatott bécsi eszmecseréjéről, s hogy ő azt tanácsolta, ha az országgyűlés összehívására Nádasdy tervei szerint valóban sor kerül, a magyar képviselők ne bojkottálják, hanem jelenjenek meg, ott jelentsenek be ünnepélyes tiltakozást, s utána hagyják el a tanácskozást. Deák helyeselte, s mint mondta, maga is ugyanezt tanácsolta az erdélyi püspöknek. Másrészt a magyar országgyűlés újoncozási joga került terítékre, Szent-Ivány az 1715. évi 8. tc-et jelölte meg kiindulópontként, amit Deák szintén helyeselt, s mint annak pontosítására az 1802. évi 1. tc.-re utalt. Ezen a ponton azonban félbeszakadt az eszmecsere, mivel Almásy Pál érkezett másokkal együtt Deákhoz, aki Szent-Ivány szerint láthatóan szívesen folytatta volna megbeszélésüket („a törvénykönyvet nyitva hagyá, és szemüvegét rátevé”), de Szent-Ivány nem tudta kivárni a többi vendég távozását, búcsút kellett vennie, amikor is szerinte Deák „igen melegen” eresztette el.71 A korábban említett találkozókhoz képest a Deákkal való eszmecserének sajátos funkciója volt: őt Szent-Ivány nem avathatta be a bécsi események történetébe, de igyekezett megszondázni véleményét a kormányprogram alapjának tekintett elvekről. Ezzel együtt persze óvatosan törekedett felmérni azt is, hogy a liberális politikai tábor mennyire lehet engedékeny e program legalább passzív támogatását illetően. Nem lehetett azonban illúziója Szent-Iványnak a Pesti Napló következő számainak kézbe vétele után, amikor két rövid híradás is szólt a bécsi vitákról és a programról: március 11-én híradás arról, hogy a „kiegyenlitési politika” ágensei sem igen bíznak a sikerben, majd néhány nappal később a Deák-párti értékelés arról, hogy „Az alapeszme, miként látni való, a februári ...” Azaz a Deák-kör Forgách programját a februári pátenshez közel állónak minősítette. Nem tudhatjuk, pontosan milyen információk álltak Kemény Zsigmond és Deák rendelkezésére, de e cikk azt pontosan tükrözte, mennyire messze állt 71 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. márc. 11. MNL OL P 1873-12.t-1.
