Századok – 2019

2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán

KONZERVATÍV KIEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1863 TAVASZÁN 1262 ha a delegáció csak egy kamarából áll, akkor nem lesz ott a koronának igazi támasza, ezért annak két kamarából kell állnia. Újabb két nap után, március 6-án Ferenc József elhatározásra jutott: ejtette a második kifogást, fenntartotta viszont a másik kettőt, a dualizmusból az „egyenjogú” jelleg kétségbe vonását és a két kamarára vonatkozó kívánságot (igaz, ez utóbbit újabb indoklással kiegé­szítve: az megnyugtatná a németeket, mert biztosítaná a „parlamentarizmus”-t). Továbbiakkal is előállt azonban: maradjon ki a tervből a minisztertanács kiegé­szítése több magyar politikussal, továbbá az újoncozás jogát saját felségjogának tekinti, azt sem a birodalmi tanáccsal, sem pedig a magyar parlamenttel nem kívánja megosztani. Forgách ellenvetésére elfogadta, hogy a magyar parlament történeti jogai között szerepelt az újoncozás meghatározásában való részvétel, de ahhoz ragaszkodott, hogy ez a kérdés maradjon ki a programból, mivel az hason­ló követelésre sarkallná a „németeket” is, márpedig a bécsi parlamentnek semmi­féleképpen nem fogja ezt a jogot megadni. 64 Esterházy, Forgách és Szent-Ivány már aznap megtárgyalta az uralkodó kö­veteléseit. Bár nem lelkesen, de mind a négy kívánságot elfogadták. Szent-Ivány ugyan az immáron kétkamarásra tervezett delegáció kapcsán javasolta annak felvételét, hogy e testület létszáma legfeljebb 120 legyen (hogy ne „fajuljon” közös parlamentté), de a végleges programba ez nem került bele. Még határo­zottabban ellenezte, hogy kihagyják a programból a magyar miniszterek szá­mának növelését, de engedni kényszerült – ugyanakkor mindhárman hangsú­lyozták, hogy ha az írásbeli programba az nem is kerül bele, azt mindhárman a program végrehajtása alapfeltételének tekintik, de mivel az amúgyis kizárólag csak az uralkodó elhatározásától függ, nem szükséges a minisztertanács elé ke­rülő programba belefoglalni.65 (Ezzel azonban mindkét elem kiszorult a kor ­mányprogramból, amelyet Szent-Ivány eredetileg mint elengedhetetlen előké­szítő lépést taglalt.) Szent-Ivány bejelentette: fenntartja magának a jogot, hogy ellenérveit alkalom adtán az uralkodó elé tárja, amire a többiek felhatalmazták. Erre Szent-Ivány március 7-ei audienciáján valóban sor került mind a kétkama­rás delegáció, mind pedig a magyar országgyűlés újoncmegszavazási joga kap­csán – a minisztérium további magyar tagokkal való kiegészítését viszont nem hozta szóba (vagy legalábbis azt nem jegyezte le). Fő törekvése a konkrét prog­ram sorsától függetlenül az volt, hogy figyelmeztesse Ferenc Józsefet: a vala­mikori megegyezés érdekében mind Magyarországon (a német váltótörvények hatályának Magyarországra tervezett ideiglenes kiterjesztése), mind Erdélyben 64 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. márc. 4., márc. 6. MNL OL P 1873-12.t.-1.; Rechberg elutasító, már idézett véleményét az újoncmegajánlási jogról lásd Uo. márc. 8. 65 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. márc. 6. MNL OL P 1873-12.t.-1.

Next

/
Thumbnails
Contents