Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
DEÁK ÁGNES 1251 magyarok által fogja intéztetni, az országot érintő legfontosabb kérdésekben az esztergomi érsek, a nádor, más magyarországi főurak, illetve a horvát bán tanácsát fogja kikérni. Új elemként ehhez hozzátette a II. Lipót által szentesített cikkely, hogy az uralkodó az „államministeriumba”, ahogy a külföldi követségekre, megfelelő képzettséggel és alkalmassággal rendelkező magyarokat is ki fog nevezni. A 18. tc. elrendelte, hogy a magyar kormányszékek uralkodó által kinevezett hivatalnokai esküt tegyenek a magyar törvények megtartására, az országgyűlés panaszt tehet a szerintük e hivatali esküt megsértők ellen, viszont hivatalnokot panasz esetén csak azután lehet elbocsátani, hogy a vádpontokat vele ismertetik, s alkalmat adnak a maga tisztázására. 42 Szent-Ivány röpiratában egységes, de dualista szerkezetű birodalommodellt hirdetett (anélkül, hogy már ekkor a „dualista” vagy a „dualizmus” fogalmat használta volna), és hangsúlyozta, hogy az októberi diplomával tartalmát és „alakját” illetőleg nem tud teljes mértékben egyetérteni. A diplomában meghatározott birodalmi közös ügyek pontosabb meghatározását kívánta – kifejezetten ugyan nem szólt arról, hogy az abban foglaltakat felül kell vizsgálni, de annyit megállapított, hogy azokat a magyar országgyűlésen tüzetesen tárgyalni kell. Az azonban homályban maradt röpiratában, hogy e tárgyalás után mi történt volna. Szent-Ivány azt propagálta, hogy a parlamentarizmus többségi elvében rejlő „veszélyek” elkerülésére az uralkodói abszolút hatalom bizonyos mértékű, de nem korlátok nélküli továbbélésének szükségességét a közös ügyek tárgyalásában tudomásul kell venni. Ennek jegyében a közös ügyek intézésére egy legfeljebb 120 tagból álló birodalmi szenátus felállítását javasolta, egyharmadrészben az uralkodó által kinevezett nagybirtokosokból, kétharmadrészben az ausztriai és a magyar parlament által választott tagokból. A hároméves országgyűlési ciklusra felállt szenátus döntene a közös ügyekben legalább 7/12-ed igenlő szavazattal, de a hatályba lépéshez szükséges az uralkodó szentesítése. Ha az uralkodó konfliktusba kerül a szenátussal, az országgyűléseket új szenátorok küldésére szólíthatja fel, illetve feloszlathatja az országgyűléseket (új választások kiírásának kötelezettsége mellett) – s az általa kinevezett szenátorokat is csak az országgyűlések feloszlatása esetén cserélheti le. A birodalom ügyeit az „államminisztérium” intézné, ahova „illő arányban” kellene magyarokat is kinevezni. Nagyon határozottan érvel Szent-Ivány amellett, hogy Magyarországot 1848 előtt sem illette meg külön kormány, s a felelős minisztérium szerinte „a nemzet geniusával” egyébként is ellenkeznék, mivel az utóbbi a kormányzati centralizáció helyett a megyei municipalizmusra helyezi a hangsúlyt. Röpirata is tartalmazta már a javaslatot – Széchenyi István 42 Magyar Törvénytár 1740–1835. évi törvényczikkek. Ford. Csiky Kálmán. Kiadta Márkus Dezső. Bp. 1901. 159–165.
