Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
KONZERVATÍV KIEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1863 TAVASZÁN 1236 elején. Szerinte Forgách valószínűleg eleve nem akarta a minisztertanács elé vinni Apponyiék javaslatát, vagy azért, mert nem értett vele egyet, vagy azért, mert tudta, úgysem fogadnák el. Berzeviczy Ludasi munkájára hivatkozva folytatta a történetet: Forgách „egy 1847-est” hívott meg, „kinek javaslatával F. szintén nem azonosította magát”, s ezután került sor Forgách programjának előterjesztésére. Annak értékeléseként azt állapította meg, hogy az a dualista paritást – Apponyi tervétől eltérően – csak átmeneti érvényűnek ismerte el, s mivel effajta programot a magyar országgyűlés egészen biztosan nem fogadott volna el, véleménye szerint annak leszavazása a bécsi kormányban nem bírt tényleges jelentőséggel. 5 A modern történészi értékelések ennél mindenképpen nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Forgách programjának mint 1861 és 1865 között az egyetlen komoly kísérletnek arra, hogy Schmerling alkotmányos centralista koncepcióját megdöntsék, amit az is bizonyíthat, hogy Ferenc József a kísérlet kezdetén szemmel láthatólag a Forgách-csoport és az őket támogató Johann Bernhard Rechberg und Rothenlöwen báró külügyminiszter álláspontja felé hajlott.6 A legrészletesebben Stefan Malfèr elemezte és értékelte az eseményeket a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadásának munkálataihoz kapcsolva, kiaknázva a bécsi politikai sajtó értesüléseit is. Mindenekelőtt megállapította, hogy „lehetséges” (más helyütt úgy fogalmaz: „valószínű”), hogy a kezdeményezés magától az uralkodótól indult ki annak ellenére, hogy 1862. december 31-én a bécsi sajtóban már megjelent annak cáfolata. Forgách ugyanis a minisztertanács 1863. március 11-ei ülésén kijelentette, hogy uralkodói felhatalmazásra kezdett tanácskozásokat magyar politikusokkal, s január elején ennek alapján indult meg a „mágnás konferencia”. Forgách egy kérdéssort terjesztett a résztvevők elé, erre válaszként került sor Apponyi és társai programjának beadására március 5-ei dátummal – egyébként a konferencia lefolyásáról semmi információ nem maradt fenn. Az azonban tudható, hogy ezzel párhuzamosan Scitovszky János esztergomi érsek és Andrássy György vezetésével a konzervatívok egy másik csoportja a „miniszteriális” programmal szemben „municipalista”, „47-es” programmal lépett fel, „országgyűlés minisztérium nélkül” jelszóval. Február elején a keringő hírek nyomán azonban 5 Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon IV. Bp. É. n. 14–15., 17–18., 22–23. 25.; Berzeviczy legfőbb forrásai: Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. S. a. r. Rózsa Miklós. Bp. 1909. 150., 153–154.; Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Bev. Wlassics Gyula. Közzétette Csengery Lóránt. Bp. 1928. 489.; Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim II. Sopron 1880. 110–111. 6 Somogyi Éva: Vom Zentralismus zum Dualismus. Der Weg der Deutschösterreichischen Liberalen zum Ausgleich von 1867. Bp. 1983. 24.; Szabad György : Hungarian Political Trends between the Re volution and the Compromise (1849–1867). Bp. 1977. 121–124.; Uő: Konzervatív kiegyezési ajánlat. In: Magyarország története 1848–1890. I. Főszerk. Kovács Endre, szerk. Katus László. 2. javított kiadás. Bp. 1987. 700–705.; Hanák Péter: 1867 – európai térben és időben. S. a. r. Somogyi Éva. Bp. 2001. 104.
