Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
DEÁK ÁGNES 1237 még azt vélték tudni, hogy vezető magyar konzervatívokból álló magyar minisztérium kinevezése várható Apponyi vezetésével. Schmerlingnek ellenlépést kellett tennie, ehhez kapóra jött az, hogy a kolozsvári Gazdasági Egyesület a régóta áhított, de még sokáig meg nem valósult erdélyi vasútépítés ügyében Mikó Imre gróf vezetésével Bécsbe küldöttséget indított, s a küldöttségnek adandó uralkodói válaszról tárgyalt a minisztertanács. Ezzel megkezdődött a miniszterek között a hatalmi harc. Alig egy hónappal később, március 11-én terjesztette elő Forgách a maga javaslatát mint a magyar államférfiakkal folytatott tanácskozás eredményét. Háromhetes tárgyalási időszak következett, különböző résztvevői körrel összesen hat tanácskozás után március 18-án Schmerling benyújtotta ellenindítványát. Malfèr is kiemelte, hogy az uralkodó láthatólag közvetíteni kívánt miniszterei között, megbízta a magyar minisztereket és a horvát kancellárt, hogy dolgozzanak ki kompromisszumos javaslatot („Punktation”), amely március 19-én el is készült, de a március 23-ai konferencián Schmerling csak a formát illetően mutatkozott kompromisszumkésznek – ahogy Malfèr hangsúlyozza: kifejezetten a császári akarattal szemben elzárkózott a kompromisszumkötéstől. Egy heti gondolkodási idő után végül az uralkodó március 30-án bejelentette a közjogi rendezésre vonatkozó javaslatok félretételét, valamint Apponyi leváltását országbírói posztjáról. Arra, vajon mi történhetett a közben eltelt egy hét alatt, Schmerling visszaemlékezése az egyetlen támpontunk: Rainer főherceg miniszterelnök bizalmas közléséből ő úgy tudta, hogy Ferenc József tanácsért Albrecht főherceghez, egykori magyarországi katonai és polgári kormányzóhoz fordult, s ő egyértelműen Schmerling álláspontját támogatta. Miközben Malfèr maga is fontosnak minősítette Forgách kezdeményezését, azt is leszögezte, hogy programja tartalmát tekintve lehetett volna talán egy politikai megállapodás kiindulópontja, ám az időzítése miatt biztosan nem válhatott azzá, hiszen Schmerling pozíciói a bel- és külpolitika terén még nagyon szilárdnak látszottak. 7 A Bécsben folyó tárgyalásokat minden eddiginél pontosabb, egyes részleteit illetően egészen új megvilágításba helyezik azonban a már említett Szent-Ivány Vince nemrégiben előkerült feljegyzései. A továbbiakban ennek alapján összegezzük és pontosítjuk a tárgyalási folyamatról rendelkezésre álló információkat. 8 7 Stefan Malfèr: Einleitung. In: Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. V. Ab teilung: Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. Band 5. Bearbeitet von Stefan Malfèr, mit einem Vorwort von Helmut Rumpler. Wien 1989. XXXVI–XXXIX.; Uő: Der gescheiterte Ausgleichs versuch von 1863. Österreichische Osthefte 32. (1990) 3. sz. 405–426.; Schmerling visszaemlékezését lásd Österreichs Weg zur konstitutionellen Monarchie. Aus der Sicht des Staatsministers Anton von Schmerling. Hrsg. Lothar Höbelt. Frankfurt am Main 1994. 211–212. 8 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) P 1873 Szentiványi család levéltára, Vegyes iratok, 12. tétel − 1.: Szentiványi Vince iratai 1860–1865. Köszönöm Erdős Bencének, hogy felhívta a figyelmemet erre az irategyüttesre.
