Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
A VIKING, AKI MAGYAR KIRÁLYT ÖLT 1218 és a norvégiai Jærenből származtatja. 34 A saga 40. fejezetében a Herraud király udvarában játszódó ivóversenyt szintén korábbi, viking kori lakomákon előadott történetek ihlethették.35 Odd alakja tehát tudatos szerkesztés műve lehetett, a szerzőnek pedig nemcsak írott források álltak bőven a rendelkezésére, hanem a különböző, szájhagyományból ismert történetek is eljutottak hozzá. A saga kerettörténete – a pogány jóslat és következménye – szintén a szájhagyományból származik, méghozzá kelet-európai eseményeken alapszik. A pogány jóslat egy lóról, mely a hős végzetét okozza, párhuzamba állítható a 12. század eleji Óorosz Őskrónikából ismert Oleg-történettel, amelyben a Kijevi Rusz nagyfejedelme szintén egy, a lova koponyájából kikúszó kígyónak esik áldozatul.36 A két történet közötti párhuzam régóta jól ismert. A kutatók nagy része egyetért abban, hogy az Oleg-történet adta a mintát Örvar Odd sagájához, és nem fordítva. Maga a motívum valószínűleg steppei török eredetre vezethető vissza, ám Bizáncban is ismert volt, ahonnan ott szolgáló varégok vihették a Kijevi Ruszba, onnan pedig a közvetítésükkel végül Skandináviába is eljutott.37 Oleg (óészaki nevén Helgi) fejedelem szintén skandináv volt, így nem meglepő, hogy a történet az északi világban ekkora népszerűségnek örvendett. Az epizód kiváló példát szolgáltat arra nézve is, hogy a szóbeli történetek Skandináviát Kelet-Európából is elérték, és ismertek voltak az Örvar Odds saga szerkesztői előtt is. Sajnos kevés, Olegéhez hasonló történetet jegyeztek le. Ennek fő okát abban látjuk, hogy a kontinens keleti felén inkább a svéd területekről származó vikingek tevékenykedtek serényebben, akik nem hagyományoztak maguk után az izlandi sagákhoz hasonló irodalmi forrásokat.38 Rúnaköveik ugyanakkor megörökítették a „keleti” utazásokat, megerősítve az olyan szintén fiktívnek tartott személyek történelmi eredetét is, mint az Oddhoz hasonló Ingvar, aki az orosz folyókon lehajózva végül a titokzatos Serkland ban (valahol a muszlimok lakta területeken) lelte halálát. 39 34 Saxo Grammaticus: Gesta Danorum i. m. 532–533. 1. jegyz., 550–555. 35 Lars Lönnroth: The Double Scene of Arrod Oddr’s Drinking Contest. In: Medieval Narrative: A Sym posium. Eds. Hans Bekker-Nielsen et al. Odense 1979. 94–119. 36 Régmúlt idők elbeszélése. A Kijevi Rusz első krónikája. Szerk. Balogh László – Kovács Szilvia. Ford. Ferincz István. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 30.) Bp. 2015. 45. 37 Elena Melnikova: The death in the horse’s skull. The interaction of Old Russian and Old Norse liter ary tradition. In: Gudar på jorden. Festskrift till Lars Lönnroth. Red. Stina Hansson – Mats Malm. Stockholm 2000. 153–168.; Adolf Stender-Petersen: The Byzantine Prototype to the Varangian story of the Hero’s Death through his Horse. In: Uő: Varangica. Aarhus 1953. 181–188.; Chadwick, N. K.: The beginnings of Russian history i. m. 145., 156–160. 38 Þórir Jónsson Hraundal: The Rus in the Arabic sources: Cultural Contacts and Identity. Doktori (PhD) értekezés. University of Bergen. Bergen 2013. 170. 39 A saga történelmi forrásokkal való legrészletesebb összevetését lásd Jonathan Shepard: Yngvarr’s ex pedition to the east and a Russian inscribed stone cross. Saga-Book 21. (1984–1985) 222–292. Serklandra lásd Judith Jesch: Ships and Men in the Late Viking Age: The Vocabulary of Runic Inscriptions and Skaldic Verse. Woodbridge 2001. 103–107.
