Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
A VIKING, AKI MAGYAR KIRÁLYT ÖLT 1214 (de az „S”-nél fiatalabb) „M-változat” (AM 344a 4to). A legtöbbet használt modern kritikai kiadás és fordítás az „A-változat” alapján készült. 17 Számunkra leginkább az „A” és az „S” változat közötti különbségek a lényegesek, két okból is; egyrészt ez a két verzió áll egymástól szövegét tekintve a legtávolabb, másrészt a magyarországi epizód csak az „S-változatból” ismert. Az „A-változat” elbeszélése a Szentföldre érkezéstől eltér az eredeti, 13. századi történettől. Míg – amint láttuk – az „S-ben” a Szentföld utáni következő helyszín Magyarország volt, addig ez a fiatalabb „A” és „B” változatokból teljesen kimaradt; az epizód helyét egy keselyűvel való kaland, az óriások földje tölti ki, valamint az Odd örök ellenségével, Ögmunddal folytatott végtelen csatározások. A fiatalabb verziók jóval hosszabbak is a korábbiaknál, és csak a saga végén veszik fel újra az eredeti fonalat, amikor Odd Hunföld királyává válik. Ögmund valójában teljesen új szerepet kap: míg az „S-változatban” csupán kétszer találkozunk vele, addig az újabb verziókban egyértelműen a saga másik főszereplőjévé, Odd legyőzhetetlen ellenfelévé válik. A magyar epizód maradványait felfedezhetjük az „A” változatban is, ahol Odd szintén két király harcába avatkozik be – immár Franciaországban. Az események itt azonban másként alakulnak: a két király Hróar és Hjórolf (nem Vilhjálmr és Knútr), akik nem édes-, hanem csupán unokatestvérek. A trónt Hróar, Hjórolf apjának megölése során szerezte meg, a csatában pedig nem Odd kardja („S”), hanem nyílvesszője végzett vele. A saga 15. századi másolói a magyar epizódot nem tartották lényegesnek, ezért eseményein változtatva csak bizonyos elemeit tartották meg a narratívában, azt is kissé esetlenül beékelve az Ögmunddal vívott utolsó harcok közé. Magától adódik a kérdés, hogy miért volt lényegesebb a magyar epizód az eredeti változatban? Erre a választ a saga kéziratának összetétele adhatja meg. A már említett Holm Perg 7 4to kézirat hat történetet tartalmaz, melyek között az Örvar Odds saga mellett még három „hajdankori saga”: a Hrólfs saga Gautrekssonar (Gautrekfia Hrolf története), a Jómsvíkinga saga (A Jómsvikingek története) és az Ásmundar saga kappabana (Bajnokölő Asmund története) is helyett kapott. Ahogy már fen tebb említettem, a kéziratban található még a Konráðs saga keisarasonar („Császárfi Konrád története”) nevű lovagi mű egy részlete és egy klasszikus „nemzetségi saga”, az Egils saga Skallagrímssonar egy töredéke is. 18 A magyar történészek számára minnordisk filologi 8. (1892) 97–139.; illetve Uő: Weiteres zur Örvar-Odds saga. Arkiv för nordisk filologi 8. (1892) 246–255. 17 Örvar-Odds saga. In: Fornaldar sögur Norðurlanda I–III. Gaf út. Guðni Jónsson. Reykjavík 1954. II. 159–322.; Arrow-Odd: A Medieval Novel. Trans. Paul Edwards – Hermann Pálsson. New York 1970.; Arrow-Odd. In: Seven Viking Romances. Trans. Paul Edwards – Hermann Pálsson. Suffolk 1985. 25–137. 18 Eredetileg a kézirat egy nagyobb könyv része volt, melynek csak egy része maradt fenn az AM 580 4to jelzetű kéziratban. A kézirat 1706-ban került Árni Mágnusson gyűjteményébe Christen Wormtól, Sjælland későbbi püspökétől. Négy szöveg található benne: a töredékes Elís saga ok Rósamundu és a szintén részlegesen fennmaradt Flóvents saga, valamint két másik izlandi lovagi történet, a Bærings
