Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
KATONA CSETE 1215 den bizonnyal többnyire ismeretlenek ezek a források, ám tartalmi összefoglalásukra itt ennek ellenére sem vállalkozhatok. Annyit érdemes kiemelni, hogy a kézirat mindegyik történetében központi szerepet kap a királyi hatalom ideálja. Ezt különösen remekül példázza, hogy az igen hosszú Egil sagából is csupán az a töredék került a kéziratba, amelyben a norvég király, Széphajú Harald (872–931?) uralma alá hajtja Norvégia nagy részét, az alattvalók pedig hűen szolgálják őt.19 Egy másik példa a szintén töredékes Jómsvíkinga saga , mely más változatokhoz képest jóval megengedőbb a (dán) királyokat illetően, míg a más verziókban megtalálható, királyokat gúnyoló részek kimaradtak belőle. 20 Ebbe a narratív technikába illeszkedik az Örvar Odds saga korai verziója is, melyben központi szerepet kap Odd keresztény hitre térése és különböző királyok alatti szolgálata, ami abban tetőzik, hogy végül ő maga is Hunföld (Húnaland ) keresztény királyá vá válik. A kéziratban található történetek hasonlóképp dicsőítik a királyi szolgálatot. Ennek történelmi okait a 13. századi Izlandon kell keresnünk, ahol a norvég koronának való alávetettség idejében csak a királyi (norvég) udvaron keresztül lehetett karriert befutni.21 A kézirat forrásainak tudatos összeválogatásába és a megfelelő saga részletek sorába szervesen kapcsolódik az Örvar Odds saga és annak magyarországi epizódja. Kérdés, hogy miért éppen Magyarország szerepel az epizód helyszíneként? Ehhez ismernünk kell a szöveg forrásait. A saga (avagy a kézirat) szerzőjének kiléte ebben sokszor nagy segítséget nyújt, ám mint a sagáknál általában, itt is ismeretlen szerzővel állunk szemben. A saga szerző számos írott forrást és szájhagyományból vett történetet is felhasznált műve elkészítéséhez.22 A történet szerteágazó történelmi, mitologikus és földrajzi spektrumáról többen is megjegyezték, hogy sokkal inkább íróasztal mellett összeállított munkáról van szó, mint a norvég szájhagyományból származó, viking kori történetek gyűjteményéről.23 Az írott előképek között szerepel saga és Mágus saga. A Mágus saga után következett a Hrólfs saga Gautreksonar, amely (jelenleg) már a Holm Perg 7 4to része. Az eredeti könyv tehát több „lovagi” sagát is tartalmazott. Az első 19 folio és a kézirat vége eltűnt. Þórdís Edda Jóhannesdóttir – Veturliði Óskarsson: The Manuscripts of Jómsvíkinga saga. A Survey. Scripta Islandica 65. (2014) 16–19. 19 Kopasz Grím-fia Egill. A fölperzselt tanya. Ford. Bernáth István. Bp. 1995. 7–14. 20 Þórdís Edda Jóhannesdóttir: Þrjár gerđir Jómsvíkinga sögu. Gripla 28. (2017) 73–102.; Jóhannesdóttir, Þ. E. – Óskarsson, V.: The Manuscripts of Jómsvíkinga saga i. m. 18. 21 Tulinius, H. T.: The Matter of the North i. m. 160–162.; Fulvio Ferrari: Mouvance des Textes und Feu dale Reinterpretation. Das Beispiel der Örvar-Odds saga. In: Neue Ansätze in der Mittelalterphilologie – Nye veier i middelalderfilologien. Hrsg. Susanne Kramarz-Bein. Frankfurt am Main 2005. 207–215. 22 A saga forrásairól lásd Martin Arnold: „Við þik sættumsk ek aldri”. Örvar-Odds saga and the Meanings of Ögmundr Eyþjófsbani. In: Making History. Essays on the forndalarsögur. Eds. Martin Arnold – Alison Finlay. London 2010. 85–87.; Paul Edwards – Hermann Pálsson: Sources and parallels of Arrow-Odd. In: Seven Viking Romances. Trans. Paul Edwards – Hermann Pálsson. Suffolk 1985. 282–288. 23 Jónas Kristjánsson: Eddas and Sagas. Iceland’s Medieval Literature. Trans. Peter Foote. Reykjavík 1997. 358.; Arnold, M.: „Við þik sættumsk ek aldri” i. m. 86.
