Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
KATONA CSETE 1209 felvonultató „püspöki sagák” (biskupasögur ) csoportjai állnak legközelebb. Az előbbieknél kevesebb történeti forrásértékkel bírnak a lovagi irodalom alkotásainak óészaki fordításai, a „lovagi sagák” (riddarasögur ), valamint a homályba vesző legendás múlt heroikus történeteit megörökítő „hajdankori sagák” (fornaldarsögur ). 5 Noha a sagák mindegyik típusában nagy számban találhatók mesés elemek, valamint kronológiai és természetföldrajzi pontatlanságok, leginkább az utóbbi két műfaj az, amelyet a történelmi fikcióval lehetne párhuzamba állítani. A kutatás sokáig úgy vélekedett ezekről a művekről, hogy a puszta szórakoztatás céljával íródott alkotások voltak, s ezt az álláspontot az is igazolni látszott, hogy a szövegekben a dicső skandináv hősök útjába kerülő trollok, sárkányok és egyéb földöntúli szörnyek sokasága is szerepel. Mára már világossá vált azonban, hogy még ezek a történetek is fontos mentalitás- és ideológiatörténeti források a 13–14. századra vagy a még korábbi időszakokra vonatkozóan, így a kutatói érdeklődés is jócskán megnőtt irányukban az utóbbi évtizedekben. 6 A „hajdankori sagák” is tartalmaznak például verseket az úgynevezett „szkáldikus” költészetből, melyek többségükben a skandináv énekmondók korabeli alkotásai, és így a viking korra vonatkozó forrásanyag egyik leghitelesebb szeletét alkotják. A szkáldikus versek történelmi hitele az óészaki költészet bonyolult rímelési formuláiból fakad, melyek leghalványabb megváltoztatása is a vers ritmikai összeomlását okozná. Ebből kifolyólag ezeket a verseket nem lehetett egykönnyen átírni, és a prózával ellentétben könnyebben tanulhatók és áthagyományozhatók voltak, megőrizve ezzel az eredeti, viking kori (vagy korábbi) tartalmat.7 A „hajdankori sagák” esetében a viking kornál távolabbi múlt (például a népvándorlás korának) emlékei is felsejlenek, melyek egy-két kivételes esettől eltekintve nem lehetnek autentikusak. Ebben a fiktív elemekben gazdag műfajban a versek általában önéletrajzi jellegűek voltak: itt ugyanis a saga főhőse – akiről a narratív próza általában egyes szám harmadik személyben beszél – saját maga adja elő, egyes szám első személyben a történteket. A „hajdankori sagák” verseinek szerzői minden valószínűség szerint maguk a saga lejegyzői voltak, akik a 5 A műfajok általános áttekintéséhez további részletes referenciákkal lásd az alábbi tanulmányköteteket: Old-Norse Icelandic Literature. A Critical Guide. Eds. Carol J. Clover – John Lindow. Toronto 2005.; A Companion to Old Norse-Icelandic Literature and Culture. Ed. Rory McTurk. Malden 2005.; Old Icelandic Literature and Society. Ed. Margaret Clunies-Ross. Cambridge 2000. 6 Stephen A. Mitchell: Heroic Sagas and Ballads. Ithaca 1991.; Torfi H. Tulinius: The Matter of the North. The Rise of Literary Fiction in Thirteenth-Century Iceland. Odense 2002.; Fornaldarsagaerne: Myter og virkelighed. Studier i de oldislandske fornaldarsögur Norðurlanda. Red. Agneta Ney – Ármann Jakobsson – Annette Lassen. Copenhagen 2009.; The Legendary Sagas. Origins and Developments. Eds. Annette Lassen – Agneta Ney – Ármann Jakobsson. Reykjavík 2012. 7 Mérvadó kiadásaik továbbra is: Finnur Jónsson: Den Norsk-Islandske Skjaldedigtning, 1200–1400. I–II. København 1912–1915. A Brepols kiadó gondozásában jelennek meg az új, kritikai kommentárokkal és angol fordítással ellátott kötetek az ún. SKALD (Skaldic Poetry of the Scandinavian Middle Ages) sorozatban.
