Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
A VIKING, AKI MAGYAR KIRÁLYT ÖLT 1208 Az izlandi sagák Az izlandi sagák a 13–14. századtól lejegyzett irodalmi alkotások. Elsősorban olyan kisebb versekkel tűzdelt prózai művekről van szó, melyeknek cselekménye az ősi időkben játszódik: főleg a viking korszakban (kb. 800–1050) vagy a még régebbi skandináv világban. A lovagi irodalom terjedésével párhuzamosan azonban a sagáknak olyan fajtái is kialakultak, melyek a későbbi időszakok eseményeit örökítették meg. 3 A viking kori történeteket elbeszélő sagákat csupán jó két-háromszáz évvel az események után jegyezték le (többnyire névtelen klerikusok), akik a szájhagyomány által fenntartott eseményeket saját fantáziájukkal egészítették ki vagy politikai indíttatásból fogant részletekkel változtatták meg. A művek összeállítása során a sagák szerzői gyakran merítettek más latin vagy óészaki nyelvű forrásokból. A sagák semmiképpen sem tükörképei tehát a múltnak, sokkal inkább a szájhagyomány és az irodalmi ambíciók közös gyermekei. Ebből fakadóan történelmi vizsgálódásra való felhasználhatóságukat a kezdetektől napjainkig vita övezi. Azok a kutatók, akik szerint a sagák a viking korra vagy annál is korábbi időszakokra nézve nem használhatóak fel történeti forrásként, kiemelik, hogy ezek a művek nem egykorúak az eseményekkel, elsősorban irodalmi alkotások és egy középkori, keresztény szűrőn keresztül láttatják a múltat. Ennek ellenére ezek a szájhagyomány által megőrzött viking kori elemek – szigorú forráskritika alkalmazásával – az irodalmi torzítások ellenére is felhasználhatónak tűnnek történeti vizsgálatokra, hiszen számos információt tartalmaznak a viking kor társadalmi struktúrájára és szokásjogára nézve, amelyek igen keveset változtak a sagák lejegyzésének időpontjáig. 4 Témaköreik szerint a sagák alműfajokba sorolhatók, melyek között a határvonalak nem minden esetben különíthetők el élesen. A történelmi témákat feldolgozó izlandi „nemzetségi sagák” (Íslendingasögur ) és a norvég királyok tetteit megörökítő „király sa gák” (konungasögur ) az izlandi és norvég társadalom és köztörténet fontos eseményeit dolgozzák fel. Az egykorú eseményekhez a polgárháborús Sturlunga-kor (1180–1264) történetét feldolgozó „egykorú sagák” (samtíðarsögur ), valamint a latin vita hatásait is 3 A saga irodalomról általánosan magyarul lásd Bernáth István: Saga. In: Világirodalmi lexikon XII. Szerk. Király István – Szerdahelyi István. Bp. 1991. 374–387.; Uő: A dolgok és a szavak közötti csapáson. In: Uő: Három izlandi történet. Bp. 1973. 5–28.; Uő: Nem mondhatjuk, hogy semmi újság. In: Uő: Kopasz Grím-fia Egill. A fölperzselt tanya. Bp. 1995. 594–607. Reprint kiadását lásd Uő: Nem mondhatjuk, hogy semmi újság. In: Uő: Völsunga saga. A Völsungok története. Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet. (Fontes Boreales) Bp. 2015. 7–20. 4 Gísli Sigurðsson: The Medieval Icelandic Saga and Oral Tradition. Cambridge 2004. 123–250., 305–309.; Lars Lönnroth: The Icelandic Sagas. In: The Viking World. Eds. Stefan Brink – Neil Price. London 2008. 304–310.; Helgi Þorláksson: Hvað er blóðhefnd? In: Sagnaþing. Helgað Jónasi Krist jánssyni sjötugum 10. apríl 1994. Gaf út. Gísli Sigurðsson – Guðrun Kvaran – Sigurgeir Steingrímsson. Reykjavík 1994. 389–414.