Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele
A „PROFESSZIONÁLIS” HIVATALNOKOK TEREZIÁNUS NEMZEDÉKE 1198 a „bürokraták” a „vármegyéből érkezettekkel” szemben. A társadalmi felemelkedés esélye a korábbiaknál is jobb volt, gyermekeik nemzedékét is tekintetbe véve egészen 50%-osra nőtt, és továbbra is igaz volt az, hogy a „vármegyeiek” főleg a Helytartótanácson és a Kúrián keresztül, a „bürokraták” pedig a Kancellárián és a Kamarán keresztül léptek be az országos szintű hivatalviselők közé. A „professzionális” hivatalviselők konszolidációs nemzedéke, amely a 18. század szülötte volt (1700–1720), így már nem tapasztalta meg a törökellenes visz szafoglaló háborút, és a Rákóczi-szabadságharcról is legfeljebb gyermekfejjel szerezhetett bizonyos élményeket. Már ifjúkorában maga előtt láthatta a főhivatású hivatalviselést, mint a hatalomgyakorlásnak országos szinten érvényesülő lehetőségét, és nagy valószínűséggel eleve erre a pályára készült.11 Ez a generáció létszámára nézve is bővebb volt a korábbiaknál. Jóllehet ugyanúgy kiváló esélyeket kínált ez a „pálya” a családnak a társadalmi elitbe való tartós beemelésére, emellett komoly belső átalakulások is tapasztalhatóak voltak a korábbiakhoz képest. Ismét nagyobb számban vannak arisztokraták is a „főállású” hivatalviselők között, de többségük már a magyar taláros nemesség második nemzedékét képviseli, nem a régi elitet. Másfelől már nem érvényes az a tétel, miszerint a „bürokraták” felemelkedése a bécsi Kancelláriához és a kisebb presztízsű Magyar Kamarához kapcsolódik, míg a „vármegyei” származású köznemes tisztviselők belépése az erősebben rendi jellegű Helytartótanácson és Kúrián keresztül történik – a „bürokraták” ugyanis már ez utóbbi két intézményt is „meghódították”. A konszolidációs generációhoz hasonlónak tűnő tereziánus nemzedék pedig (az 1720–1740 között születettek) már Mária Terézia korában került be a hivatalokba, és egy kész struktúrával találkozott, ezért más jellemző jegyeket alakított ki a hivatalviselés tekintetében is. Létszáma már nem bővült tovább. A régi arisztokrácia aránya pontosan megegyezett a korábbiakkal, de az új hivatali főnemesség következő generációja eltűnt ebből a körből. Ezzel szemben tovább nőtt a köznemesek aránya. A társadalmi felemelkedés esélyei (fiaik sorsán lemérve) a korábbiakhoz képest jelentősen megváltoztak: a kitörés korábban fokozatosan javuló esélyei immár beszűkültek. Ezt a jelenséget úgy értelmezhetjük, hogy az állandó és fizetett központi állami hivatali apparátus kiépülése olyan egyszeri lehetőséget kínált a korábbi nemzedékek „professzionális” hivatalviselőinek, amilyen már nem kínálkozott a rendszer „beállása” után a későbbi „professzionális” hivatalnokoknak a tereziánus nemzedék tagjainak számára. Azt nem mondhatjuk, hogy „egyszer volt Budán kutyavásár”, de a központi állami hivatalok „Gründerzeitje” egyértelműen lezárult. További újdonság az, hogy a „professzionális” hivatalviselők körében minimálisra szorult vissza a „vármegyéből érkezők” aránya, vagyis számukra az elitbe 11 Ezt a hipotézist egy oktatástörténeti vizsgálat tudná megerősíteni vagy megcáfolni.
