Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele
SZIJÁRTÓ M. ISTVÁN 1199 kerülésnek ez a viszonylag új, 18. századi csatornája fél évszázad múltán már jelentős mértékben be is szűkült, és kezdett bezáródni. Helyükbe a „bürokraták” léptek, akik – sőt még gyermekeik is – az uralkodó iránti megkérdőjelezhetetlen lojalitással tevékenykedtek, a tereziánus nemzedék „professzionális” hivatalviselőiből már szinte teljesen hiányzott az a politikai ellenzékiség, amely még a konszolidációs nemzedékben is megvolt. Ezzel a bezáródással és az ebből következő szétválással alakult ki az a hely zet, amelyet (a későbbi állapotokból kiindulva) Robert Evans úgy írt le, hogy a Magyarország feletti uralomért két elkülönült garnitúra versengett, a központi és a vármegyei hivatalok viselői. Mindennek hátterében pedig az – a diéta intézménytörténeti vizsgálata által sugallt – tendencia áll, amelynek során a 18. század végére végbement egy polarizáció: a rendiség és az uralkodó szolgálata egyre inkább egymással szemben nyert értelmezést, a két politikai tényező kompromisz szumának az esélyei egyre romlottak. Az elitek ekkor észlelt szétválása leképezi a rendi monarchia ellipszisének két gyújtópontjában álló politikai tényezők egyre élesedő szembenállását. A fordulat éve? A főméltóságokra vonatkozóan egy korábbi kvantitatív vizsgálat a régi elitet a hetvenes évekig láttatta domináns pozícióban. Az új hivatali főnemesség dominanciája, az őrségváltás Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben vette kezdetét, hogy azután a jozefin évtizedben menjen végbe.12 A generációtörténeti vizsgálathoz illeszkedve tehát második körben feltehetjük azt a kérdést, hogy a „professzionális” hivatalviselőkre összpontosítva mit mondhatunk erről az időszakról. Érdemes az 1772–1773 körüli éveket, némi rátartással az 1760 és 1785 közötti negyedszázadot külön is vallatóra fogni: mi történt ekkor a három kormányhatóság és a Kúria apparátusában? Első közelítésben azt láthatjuk, hogy az általunk vizsgált négyből a háborús nemzedékhez ebben a negyedszázadban már senki sem tartozott az aktív „professzionális” hivatalviselők közül – természetesen továbbra is csak a vezető tisztségeket figyelembe véve. Az átmeneti nemzedékhez 1760-ban még csaknem ötödrészük, míg a konszolidációs nemzedékhez fele részük tartozott, és a tereziánus generációt már nem kevesebb mint harmaduk reprezentálta ebben a körben. Amint várható, az átmeneti nemzedékhez tartozók száma fokozatosan csökkent, 1773-ra tűntek el teljesen. A konszolidációs nemzedék tisztviselőinek aránya enyhe hullámzást mutatott 1773-ig (amikor ugyanazt a nagyjából 12 Cserpes T. – Szijártó M. I.: Nyitott elit i. m.
