Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele
SZIJÁRTÓ M. ISTVÁN 1191 A háborús nemzedék (1660–1680) Összesen nyolcan sorolhatók az első vizsgált nemzedék tagjai közül a „professzionális” hivatalviselők csoportjába: Baranyi Miklós hétszemélynök, gróf Esterházy Ferenc tárnokmester, Palásthy Ferenc kancelláriai tanácsos, gróf Pálffy János nádor, báró Patachich Boldizsár kancelláriai tanácsos, báró Sigray József helytartótanácsos, Somogyi Ferenc kancelláriai tanácsos és Tallheimb József Domonkos kamarai tanácsos. Értelemszerűen ez a legkisebb csoport, hiszen az 1723. évi reformhoz köthetjük a Helytartótanács és a Kúria hivatalszerű működését, amilyen a korábbi időszakban csak a Kancellárián és a Magyar Kamarában folyhatott. A háromnegyedes többségben lévő hat köznemesből ketten (harmadrészük, azaz nem elhanyagolható kisebbségük) bárói rangot szereztek (Patachich Boldizsár, Sigray József), az arisztokráciába emelve családjukat. Egyik felük vármegyei háttérrel rendelkezik (őket fogom a vizsgálat második részében „vármegyéből érkezőknek” nevezni), de másik felüknél ez hiányzik (őket a későbbiekben „bürokratáknak” fogom hívni.) Talán nem véletlen, hogy ez utóbbiak a Kancelláriánál és a Kamaránál futották be teljes pályafutásukat, míg a többieké a Helytartótanácsnál vagy a Kúriánál indult. Vagyis az állomány szintjén e két utóbbi dikasztérium kapcsolata a vármegyékkel sokkal szorosabb volt. E három hivatalviselőnél a vármegyei szintről az országosra való fellépés esetében vagy jól látható (Palásthy Ferenc), vagy nem zárható ki (Baranyi Miklós, Sigray József) a jelentős diétai szerepvállalás. Figyelemreméltó, hogy Sigray József esetében kifejezetten ellenzéki jellegű megnyilvánulásokkal is találkozhatunk. Ami a következő generációt, a vizsgált személyek gyermekeit illeti, csak a Baranyi család esetében láthatunk visszafordulást a vármegye szintjére, a többi esetben a „professzionális” hivatalviselő köznemesek leszármazottai gyökeret tudtak verni az elitben: itt tábornokokat, arisztokratákat, sőt egy kalocsai érseket is találunk. 9 A két arisztokrata hivatalviselő, a régi elitet képviselő Pálffy János és Esterházy Ferenc egyértelműen más minőséget képvisel a hat köznemeshez képest: ők nem a hivatalviselésen keresztül emelkedtek fel a hatalomgyakorlást jelentő tisztségekig, hanem társadalmi helyzetüknél fogva szinte adottak voltak számukra e tisztségek, ezekbe mintegy beleszülettek, és a központi dikasztériumok modern hivatallá válásával lettek – úgymond kényszerből – e hivatalok vezető „professzionális” tisztségviselői. Ami esetükben kiemelésre érdemes, az a politikai önállóság ténye. Ez jól látható Esterházynál, és Pálffy Jánosnak is akadtak ellenzéki jellegű politikai megnyilvánulásai. Így azt mondhatjuk, hogy a „háborús nemzedék” főméltóság-viselői (akik tehát úgy kerültek a „professzionális” hivatalviselők sorába, mint Pilátus a Credóba) 9 A másik kivétel a Talheimb család, amelyről nem tudok semmi érdemlegeset mondani.
