Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
KULCSÁR KRISZTINA 1099 aláíráskor nem vette észre. Az esetet kínos magyarázkodás követte, a hercegnek éppen ellenlábasától, gróf Pálffy Miklós országbírótól kellett segítséget kérnie, hogyan tudná a hibát helyrehozni.82 Ez esetben a bonyodalmat az okozta, hogy a kancellária visszatartotta az információkat, mivel még a helytartótanáccsal, így Alberttel sem közölte, miért nem kívánták bevonni az újoncozás új rendszerébe a jász-kun kerületeket. Őket 1745. évi privilégiumuk ugyanis akár teljes, akár részleges inszurrekció esetében csupán katonák kiállítására kötelezte. Ezúttal azonban 500 ló biztosítását kívánták volna tőlük egy esetleges háború esetén – de II. József döntése miatt még ezt is függőben hagyták. Az ügy miatti titkolódzást jól mutatják a kancellária fogalmazványai: a magyarázatot Alberten kívül végül Kempelen Jánossal is csak arra hivatkozva közölték, hogy az ezredes tanácsosi rangban áll a kancelláriánál, így jogosult megismerni az okokat.83 Az is kiderült, hogy a nehezen útjára indított újoncozás miatt attól tartottak, a hibásan elküldött felszólítás felhördülést fog kiváltani a kerületeknél és a szomszédos vármegyéknél, de végül ez elmaradt. Mindezek a hibák természetesen nem nyomtak annyit a latba, hogy emiatt a királynő (bár jogában állt volna) visszahívja vagy lemondassa a helytartót. Albert herceg helytartói kinevezésének egyik jellemzője volt, hogy az nem élete végéig tartott, csupán ideiglenes jellegű volt, ahogy ezt az okirata is nyomatékosította. A herceg és hitvese ezzel az ideiglenes helyzettel arra vártak, hogy elfoglalhassák a házassági szerződésükben foglalt újabb posztjukat, amely – reményük szerint – életük végéig jelentős pozíciót, rangot, rangjukhoz méltó jövedelmet és életszínvonalat biztosíthat számukra. Alberték ugyanis a németalföldi helytartói és főkormányzói poszt várományosai voltak, de kinevezésükkel az akkori helytartó, Lotaringiai Károly élete végéig várniuk kellett. A nagybácsi 1780. július 4-én hunyt el, és ezzel megkezdődtek az előkészületek az átköltözésre. Albert egészen 1780. december 28-ig hivatalban maradt, amikor lemondott a Magyar Királyságban betöltött helytartói rangjáról. Láthattuk, hogy a Magyar Királyság élére kinevezett rokon herceg helytartói tiszte miatt számos előjogot, kivételes privilégiumot élvezett, de csupa olyat, amely nem sarkalatos vagy uralkodói jogkört érintett, hanem a herceg pozícióját erősítette az ország rendjeivel szemben, segítve őt feladatai ellátásában. Bármennyire is lojális, odaadó és Mária Teréziához messzemenőkig hűséges volt, a királynő mégsem engedett át neki olyan felségjogokat, amelyek az uralkodók sajátjai voltak, és amelyek átruházása sérthette volna saját abszolút hatalmát. Ezeket a szempontokat a jövőre (az elkövetkező uralkodókra) nézve már III. Károly is figyelembe vette Lotaringiai Ferenc István 1732. évi kinevezésekor,84 mivel bizonyos engedmények, kivételezések 82 Uo. 1771/2001. Albert herceg Pálffy Miklósnak. Pozsony, 1771. ápr. 11. 83 Uo. A magyar kancellária fogalmazványai Kempelen Jánosnak és Albert hercegnek. Bécs, 1771. ápr. 20. 84 ÖStA HHStA HausA Habsburgisch-Lothringische Hausarchive, Lothringisches Hausarchiv 39-5. fol. 11r.
