Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
A 18. SZÁZADI HELYTARTÓ FELADATAI ÉS POLITIKAI MOZGÁSTERE 1100 precedens helyzetet teremthettek volna. Ennek oly módon próbálták elejét venni, hogy csak eseti kivételt tettek. A bemutatott példák jól szemléltetik, hogy Mária Terézia és Albert herceg viszonyát kevésbé a méltóság, a hivatali pozíció és a feladatok fontossága, jóval inkább bizalmas kapcsolatuk, valamint kettejük személye és személyisége határozta meg. Legjobban erről azok a szavak tanúskodnak, amelyeket állítólag a királynő elhunyta előtt mondott Albertnek és Mária Krisztinának, és amelyeket a herceg Emlékirataiban jegyzett fel: mindazok közül, amelyet az életében tett, semmi sem sikerült olyan jól, és nem okozott neki olyan sok örömöt és vigaszt, mint leányának és vejének a házasságkötése.85 Ez azt is mutatja, hogy Albert esetében a kivételes frigy volt az elsődleges, amelynek létrejöttéhez megfelelő alapot biztosított a Magyar Királyságban elnyert fontos közjogi méltósága. Az ehhez kötődő kötelező hivatali feladatait azonban, hogy saját szavait idézzük, igyekezett a legjobb tudása szerint ellátni, posztját nem csupán reprezentációs célokra felhasználni. THE DUTIES AND POLITICAL ELBOW-ROOM OF AN EIGHTEENTH-CENTURY LIEUTENANT: THE CASE OF ALBERT CASIMIR OF SAXONY, DUKE OF TESCHEN by Krisztina Kulcsár SUMMARY It was as lieutenant of the Hungarian Kingdom (1765–1780) that Prince Albert Casimir of Saxony, Duke of Teschen, son-in-law of Maria Theresa, became worthy of obtaining the hand of Archduchess Maria Christina, Duchess of Teschen. In his person, a loyal and trustworthy individual presided at the Hungarian Royal Lieutenancy Council and the Septemviral Table. The Duke’s authority was limited in relation to that of the palatine, the right of donation having been retained by the ruler. The paper explores the kinds of cases that Albert commented on, and the ways in which he did so, and also the preferential treatment he received: he could select his own officials, could decide by himself on their remuneration, and he was not rebuked even in the case of administrative mistakes. His rank as captain-general was unique: he became commander-in-chief of all military units in the Kingdom of Hungary, but without any practical right of command. The functioning of Albert (and his predecessor Francis Stephen of Lotharingia) as lieutenants related to the imperial-royal family constituted a kind of transition from the palatines elected from the Hungarian estates to the palatines who were Habsburg archdukes. 85 MNL OL P 298 2. tétel, A. II. 12/2. fol. 399r.
