Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
A 18. SZÁZADI HELYTARTÓ FELADATAI ÉS POLITIKAI MOZGÁSTERE 1098 jobban ismerő magyar szakértők segítségére. Különösen a kezdeti években a herceg figyelmetlenségből és a helyi viszonyok ismeretének hiánya miatt hibákat is elkövetett. Egy 1766. évi eset jól mutatja, mennyire nem volt még tisztában alárendelt helyzetével és azzal, hogy önállóan valójában semmiben sem dönthetett. Subich (Subics) Ferenc Heves vármegye javaslatára került a nemesi testőrségbe, majd kilépve onnan előző támogatója, Barkóczy Ferenc hercegprímás magántitkára lett. A prímás halála utána Subich kérvényben fordult a magyar kancelláriához, hogy újabb alkalmazásáig biztosítsák számára a korábban neki járó 500 forint fizetést. Kérvénye még az Államtanács elé is eljutott, és a királynő végül csekélyebb, 400 forint fizetéssel kinevezte a Magyar Udvari Kamarához,77 majd egy újabb uralko dói parancslevél a helytartótanácshoz helyezte át.78 A törekvő fiatal azonban elérte, hogy az új helytartó az irodájában titkárként kívánja őt alkalmazni (kihasználva talán a Barkóczynál szerzett tudását), de Albert az áthelyezésnél nem a bevett módon járt el. Önkényesen visszatartotta az uralkodónő előző parancslevelét, sőt az okiratot vissza is küldte Bécsbe. Ezzel felülbírálta a királynő döntését, amelyet a kancellária nem hagyhatott szó nélkül. Esterházy Ferenc magyar udvari kancellár udvarias, de igen határozott hangú előterjesztésében hallatlannak és rendkívül veszélyesnek nevezte, ha bármelyik „akárhogy is nevezendő” kormányszerv elnöke ilyen önkényes cselekedetre szánja el magát. Ez ugyanis az uralkodói tekintély és a hivatali rend megsértését jelenti. A királynő döntésszövege azonban a bizalmát és a herceg lojalitásába vetett hitét tükrözi: „minden reflexió helytálló, amelyet a kancellária tett, de a herceg esetében soha nem kell aggódni”. 79 Kényes helyzetet okozott a herceg figyelmetlensége, amikor az 1771. évi kötelező hadkiegészítést elrendelő leiratokat szignálta.80 Buzgóságában mint helytartó és a helytartótanács elnöke maga is intézett leiratokat a főispánokhoz, amelyekben az újoncozásra próbálta ösztönözni őket.81 Az erről szóló uralkodói parancslevél két törvényhatóságot nem nevezett meg a címzettek között (a jász-kun kerületeket, illetőleg a hajdúvárosokat), így ezeket a herceg nem szólította meg. A helytartótanácsosok azonban önhatalmúlag felülbírálták a parancsot, és úgy vélték, hogy a teherviselésnek általánosnak kell lennie, így az egyébként hiányzó kerületeknek is részt kell benne vállalniuk. Ezért a körrendeletként szétküldendő helytartótanácsi leiratba ezeket is felvették címzettként, és így terjesztették Albert elé, aki ezt az 77 ÖStA HHStA KA StR Prot. 1765. Nr. 2216; A fogalmazvány, Subich kérvényével: MNL OL Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Conceptus referadarum (A 34), 1765/243; további vonatkozó iratok: uo. 1766/160; 1766/186. 78 MNL OL N 13 Lad. 67. Fasc. 1. No. 4. 1765. dec. 29. 79 MNL OL A 1 1766/253. 80 Ehhez vö. Balázs Lázár: Der politische Hintergrund der Rekrutenstellungen in Ungarn während der 1770er Jahre. In: „Die habsburgische Variante des aufgeklärten Absolutismus“ i. m. 163–179. 81 MNL OL A 39 1771/1620.
