Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
KULCSÁR KRISZTINA 1091 állandó felvonulási területek, így hamar kimerülnek.47 Az előterjesztést véleményezte a magyar kancellária is, amely egyértelműen az új rendszer, az új elosztás ellen foglalt állást, azzal az indoklással, hogy a rossz termés miatt kieső rész a kincstárnak okozna pénzügyi terhet, valamint hogy az alattvalók az átalakított rendszerrel járó többletterheket (a megnövelt bekvártélyozást, a távolról szállítandó termények fuvarozását) nem bírnák. A kancellár azt is kifogásolta, hogy a bizottság tagjait ugyan a helytartótanács tanácsosaiból választották, de a tervezetet végül sem a helytartótanács plénuma elé nem terjesztették véleményezésre, sem a kancellária nem látta előzetesen. Az ellenkezés okai sejthetők: egyrészt féltékenység a kompetenciák keveredése miatt, másrészt a mellőzöttség érzete és így félelem a befolyás csökkenésétől, hiszen mindaddig a kancellária állította össze a tervezeteket a helytartótanács információi, adatai alapján. Nem utolsósorban azonban az ellenkezés mögött azt is feltételezhetjük, hogy a kancellária ellene volt mindenfajta változtatásnak, új rendszer bevezetésének, amely eltér a bevett, megszokott módszerektől. A királynő a döntésében mégis egyértelműen a herceg javaslata mellett állt ki: „teljesen egyetértek vele” – írta, sőt nyomatékul az Udvari Haditanács elnökének, Franz Moritz von Lacy grófnak a helyeslő véleményét is megemlítette. 48 Mária Terézia hasonlóan kedvező döntést hozott 1772-ben az adókivetés új rendszeréről benyújtott javaslat esetében. Ennek célja a rovásadó új elosztása és kiszámítása volt. Nyilvánvalóan látszik, hogy ezt a tervezetet nem a külföldi, a magyar viszonyokat belülről kevéssé értő és ismerő helytartó dolgozta ki. Segítségére itt is egyértelműen Kempelen János ezredes volt, aki nem csupán ebben, hanem több más reformjavaslat összeállításában és megfogalmazásában is oroszlánrészt vállalt, ami az előterjesztések kézírásával jól bizonyítható. A dika kivetés új rendszerének javaslatát nem a helytartó, hanem Kempelen nyújtotta be a királynőnek, tehát itt sem hivatalos felkérésről, hanem egyéni kezdeményezésről van szó. Mária Terézia a tervezetet Albertnek is elküldte illetékességből. A herceg érthető módon támogatta, mert, ahogy fogalmazott, mindenről tud, hiszen azt az ezredes „vele egyetértésben dolgozta ki, és hasznos s jól alkalmazható” a rendszer. Ezúttal azonban az előterjesztők óvatosabban jártak el, és tanultak az előző évi hibájukból: kimondottan kikérték a magyar kancellária véleményét. 49 Albert herceg véleményező szerepét és Kempelen jelentőségét mutatja az is, hogy mindkettőjük véleményét kikérték horvát–szlavón–dalmát ügyekben, így a horvát adókivetés rendszeréről is.50 Ez azért különleges, mert ekkor, 1767 és 1779 között 47 MNL OL Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Acta generalia (a továbbiakban: A 39), 1771/5806. 48 MNL OL A 39 1771/5806. 1771. nov. 9. Eszterházy magyar udvari kancellár véleménye. 49 Uo. 1772/2869. Kempelen előterjesztése, dátum nélkül. 50 Uo. 1773/1805. Kempelen előterjesztése Albert hercegnek, 1773. ápr. 12.
