Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
KULCSÁR KRISZTINA 1085 Nádor és helytartó – különbségek és hasonlóságok Az új helytartó jogköreinek meghatározásához kikérték mind a Magyar Királyi Udvari Kancellária, mind a bécsi Titkos Udvari és Államkancellária véleményét. Megállapítható, hogy nem újat alkottak, hanem a nádorok, valamint a korábbi helytartók, elsősorban Lotaringiai Ferenc István jogköreit vették alapul, aki 1732 és 1741 között szintén helytartó volt a királyságban. 1765-ben a kinevezett helytartó a következő feladatokat látta el: ő lett a Magyar Királyi Helytartótanács és a Hétszemélyes Tábla elnöke, Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja, valamint a jászkun kiváltságos kerület főbírája. Fontos azonban látni, melyek azok a pontok, amelyekben a korábbi példához vagy a nádor jogköréhez képest eltérések figyelhetők meg,18 ezeket a királynő nyomatékosan kiemelte döntésében. Két esetben jelentős különbséget fedezhetünk fel. Az 1659. évi LXXVI. tc. megszabta, hogy Pest-Pilis-Solt vármegye főispánságát a mindenkori nádorispán birtokolja. Mivel a hivatali ügyek legtöbbször távol tartották a nádort a vármegyétől, az ügyeket nem személyesen, hanem adminisztrátor útján intézte. A herceg esetében az adminisztrátor kinevezése azonban nem választás volt, hanem uralkodói kikötés: Albert herceg a vármegyei főispánságot csak azzal a feltétellel kapta meg, ha adminisztrátor kerül a törvényhatóság élére. A személyt ez alkalommal nem a helytartó választotta ki (mint az a nádorok esetében szokás volt 19), hanem az uralkodónő jelölte a posztra Szvetics Jakab személynököt, 20 ami helyis meretével, a személynök hivatali feladatával és ezzel összefüggésben a pesti állandó székhelyével is magyarázható. Még egy lényeges megszorítást kell kiemelnünk: az adományozások és kinevezések jogát. A herceg kinevezési okirata is arra hivatkozik, hogy Lotaringiai Ferenc Istvánhoz hasonlatos jogokat élvezhet, és a királynő (hasonlóképpen, ahogyan férjénél is szokás volt) „mindegyik adományozást kifejezetten” fenntartotta magának. 21 Az egyik a nádori birtokadományozási jog, amely a helytartói jogkörből származik, és elsőként Hunyadi János kormányzónál találkozunk vele (1440. évi X. tc.). Ezt megelőzően csak a király tehetett birtokadományt a korona javaiból, a nádor 18 MNL OL Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Conceptus expeditionum (a továbbiakban: A 35), 1766. III. No. 91.; uo. Originales referadae (a továbbiakban: A 1), 1765/457. 19 Vö. Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer Magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár 1975. 233–274., itt: 236. 20 MNL OL Regnicolaris levéltár, Archivum palatinale, Archivum locumtenentiale Alberti ducis Saxoniae (a továbbiakban: N 13), Lad. 67. Fasc. 1. No. 5. Eszterházy Ferenc előterjesztése. Bécs, 1765. dec. 30. és Szveticsnek. Pozsony, 1766. jan. 8. 21 ÖStA HHStA Kabinettsarchiv (a továbbiakban: KA), Staatsrat (a továbbiakban: StR), Protokoll (a továbbiakban: Prot.), 1765. Nr. 2656.
