Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
A 18. SZÁZADI HELYTARTÓ FELADATAI ÉS POLITIKAI MOZGÁSTERE 1082 helytartói kinevezésre is sor került, ugyanakkor egyikük sem viselte egyidejűleg a nádori méltóságot. 1732-ben Lotaringiai Ferenc István herceg, 1765-ben Albert herceg, majd 1795-ben József főherceg került a helytartói posztra (őt csak később, az 1796. évi országgyűlésen választották nádorrá) – ők azonban elsődlegesen nem a rendekkel folytatott küzdelem miatt jutottak e különleges tisztséghez. Tanulmányomban azt mutatom be, milyen politikai és személyes okok vezettek odáig, hogy 1765-ben Mária Terézia a (leendő) vejét, Albert szász(-tescheni) herceget nevezte ki helytartónak, és megvizsgálom, milyen mozgástere volt a hercegnek a nádori méltóságot és a korábbi helytartói címet viselőkhöz mérten. A levéltári források segítségével megállapítható, hogy a hercegnek voltak-e sajátos feladat- és jogkörei, valamint az is, beszélhetünk-e esetében egyedi helyzetről amiatt, hogy az uralkodó vérrokona, sőt veje volt. A források arról is felvilágosítást nyújtanak, hogy alkalmazott-e a királynő vele szemben különleges, kivételező bánásmódot, és arról is, mennyire sikerült a hercegnek betartania a hivatalával járó előírásokat, illetőleg milyen következményei lettek azok megszegésének. A helytartó személye Albert Kázmér szász és lengyel királyi herceg (1738–1822) hatodszülött fiúként nem számíthatott sem birtokra, sem arra, hogy apjától, II. Frigyes Ágost szász választófejedelemtől valamilyen tényleges címet örököljön. A sokgyermekes főúri családok tagjaihoz hasonlatosan ő is vagy az egyházi, vagy a katonai pályát választhatta, ha rangjához méltó megélhetést szeretett volna. Végső döntését nagyban befolyásolta, hogy 1759-ben a szövetséges birodalmi csapatok felszabadították a három éve porosz megszállás alatt álló Drezdát. Albert herceg Kelemen fivérével együtt ekkor elmenekült Szászországból, majd önkéntesként mindketten beálltak a császári-királyi hadseregbe. A szász hercegeket a hadjáratok között szívélyesen fogadták a bécsi udvarban: Mária Terézia királynő felkarolta a szegény „rokon” hercegeket, és támogatásáról biztosította őket. Az uralkodónő így jellemezte őket apjuknak 1760-ban: „A két herceget mindenben dicséretre és Őfelségedhez méltónak találtuk. Őfelséged igen elégedett lehet, hogy személyükben olyan gyermekei vannak, akiktől joggal remél mindenféle örömöt.”7 Egy 7 Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA), Staatskanzlei (a továbbiakban: StK), Diplomatische Korrespondenzen, Sachsen, Hofkorrespondenz 1. Schreiben der Kaiserin Maria Theresia an die Churfürsten Friedrich August II. und III., Könige von Pohlen. fol. 141r. Mária Terézia fogalmazványa II. Frigyes Ágostnak. Bécs, 1760. jan. 20. Közölve: Kaiserin Maria Theresia und Kurfürstin Maria Antonia von Sachsen. Briefwechsel 1747– 1772 mit einem Anhang ergänzender Briefe. (Aus den Schriften der Königlich Sächsischen Kommission für Geschichte XIV.) Hrsg. Woldemar Lippert. Leipzig 1908. Anhang 361–362. Nr. 54.
