Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakub Štofaník: Medzi križom a kladivom. Reprezentacija sociálneho myslenia v katolíckej cirkvi v prvej polovici 20. storočia (Szeghy-Gayer Veronika)
1073 TÖRTÉNETI IRODALOM történetével, amely Szlovákia- és Kárpátalja-szerte megszervezte keresztényszocialista szakszervezeti és munkásegyesületi hálózatát, vagyis a szerzőnek lett volna honnan merítenie. A kezdetben szlovák szekcióval is rendelkező, de nagyrészt a kisebbségi magyar szavazatokra számító Országos Keresztényszocialista Párt, amely az úgynevezett őslakos elmélettel és a keresztényszocialista ideológia révén igyekezett tömegmozgalommá szerveződni, Szlovákiában az egyik legnépszerűbb politikai pártnak számított. Több esetben a szlovák többségű városokban is komoly alternatíváját jelentette a szlovák politikai katolicizmusnak, Hlinka Szlovák Néppártjának, elsősorban helyi szinten. S noha Csehszlovákia Kommunista Pártjának fölényével egyik sem tudta felvenni a versenyt, Štofaník erre az aspektusra egyáltalán nem tér ki. Munkájában csupán említés szintjén találkozunk például Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök nevével (104., 124.), aki 1925-ben bekövetkezett haláláig a szlovákiai magyar keresztényszocialisták egyik fő ideológusa volt, s aki Szlovákia területén az egyetlen magyar püspökként a helyén maradhatott Csehszlovákia megalakulását követően. Jakub Štofaník művének elméleti bevezetője arról tanúskodik, hogy leginkább két szerző hatott rá inspirálóan, Edward P. Thompson brit szocialista történész és Denis Pelletier francia vallástörténész. Thompson 1964-ben megjelent The Making of the English Working Class című munkája nyomán Štofaník is azzal az állítással indítja elemzését, hogy hiba volna a következmények, a végkifejlet szempontjából vizsgálni egy adott társadalom fejlődését. Mert noha utólag bebizonyosodott, hogy a keresztényszocializmus nem képviselt sikeres alternatívát a szocializmussal vagy a kommunizmussal szemben, a 20. század első felében mégis hozzájárult a munkásság emancipációjához, s részben kollektív identitásának kiépítéséhez is (15.), ezért mindenképpen foglalkozni kell vele. Štofaník egyúttal arra is vállalkozik, hogy a vallásszociológia alapítóinak, Émil Durkheimnek és Max Webernek a 19. és 20. századi történelmi elemzéseket uraló szekularizációs paradigmáját is meghaladja. Nem ért ugyanis egyet azokkal a szerzőkkel (Bryan R. Wilson, Peter L. Berger, Thomas Luckmann), akik az 1960 és 1980-as években megjelent munkáikban amellett érveltek, hogy a szekularizáció során a vallási intézmények fokozatosan elveszítették társadalomformáló szerepüket és jelentőségüket, melynek eredményeképpen az állam teljesen függetlenítette magát a vallástól. Ezzel a felfogással szemben, mely az 1980-as évektől kezdve fokozatosan háttérbe szorult, Štofaník a vallást a társadalmi és a történelmi változások szempontjából meghatározó tényezőként fogja fel, amely a modern társadalmak kialakulásához is hozzájárult, s az egyes korszakokban újra és újra képes volt megszólítani az embereket. A fiatal szerzőt Hugh Mcleod berlini munkássággal foglalkozó kutatásai is inspirálták, aki szerint mindenképpen újra kell gondolni, hogy valóban a munkásság volt-e a legszekularizáltabb társadalmi réteg a Štofaník által is vizsgált korszakban. A kötet az újító szemléletű elméleti bevezetőt követően két nagyobb részre oszlik. Elsőként a szociálkatolicizmus mint diskurzus kerül bemutatásra. Štofaník egyházi személyek, keresztény ideológusok és laikusok véleményét veti össze, tulajdonképpen minden, szlovákul, csehül vagy németül publikáló szerzőt sorra vesz, aki Csehszlovákiában megnyilvánult a szociálkatolicizmus kérdésében. Elemzésében kulcskérdésként kezeli, hogy mennyiben tekinthető katolikus jelenségnek a keresztény szocializmus, s mennyiben más eszmékkel való kölcsönhatás eredményeképpen alakult ki (55.). A szerző sorra veszi a katolikus írókra ható eszmeáramlatokat a 19. század közepétől, majd a Rerum Novarum és a Quadragesimo Anno tanításainak elemzésekor arra próbál választ adni, hogy ezeket milyen mértékben sikerült a gyakorlatba is átültetni. Véleménye szerint a szociálkatolicizmus ideológiáját zászlajukra tűző pártok, a Csehszlovák Néppárt, a Hlinka-féle Szlovák Néppárt, az Országos Keresztényszocialista Párt és a német keresztényszocialisták egyáltalán nem léptek fel a szociális egyenlőtlenség ellen. Štofaník egyik legfontosabb állítása, hogy Belgiummal ellentétben
