Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakub Štofaník: Medzi križom a kladivom. Reprezentacija sociálneho myslenia v katolíckej cirkvi v prvej polovici 20. storočia (Szeghy-Gayer Veronika)
1072 TÖRTÉNETI IRODALOM Jakub Štofaník MEDZI KRIŽOM A KLADIVOM Recepcia sociálneho myslenia v katolíckej cirkvi v prvej polovici 20. storočia Fontes, Filozofická fakulta Univerzity Karlovy, Praha 2017. 252 oldal A vallásosság vagy általában a keresztény egyházak és a társadalom viszonya nem tartozik a népszerű kutatási témák közé Szlovákiában, annak ellenére, vagy éppen abból kifolyólag, hogy a szlovákiai társadalom túlnyomó része hívőnek tartja magát, és a keresztény egyházak még ma is fontos szerepet játszanak a helyi közösségek életében. A szlovák történetírásban 1989 óta viszonylag kevés olyan munka jelent meg, amely az egyházaknak a modern polgári társadalomban betöltött szerepét vizsgálta volna. Ezt a hiányt pótolja Jakub Štofaník, fiatal történész munkája, amely 2017-ben jelent meg a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának kiadójánál, szlovák nyelven. A társadalom- és egyháztörténettel foglalkozó szerző, aki a Max Planck Szociálantropológiai Intézet doktorandusz iskolájában is tanult, s aki jelen leg a Masaryk Intézet és Cseh Tudományos Akadémia Levéltára nevű tudományos műhely munkatársa, a 19. század közepén elterjedő szociális katolicizmus cseh és szlovák recepcióját tárja fel. Művében arra keresi a választ, hogy milyen szerepet játszott a magyar történelmi kontextusban inkább keresztényszocializmusként ismert eszmei áramlat a térség társadalmainak modernizációjában? A történész ambiciózus célja ugyanakkor nem pusztán az, hogy bemutassa a csehországi és szlovákiai politikai katolicizmus gyakorlatba való átültetését, melyet a 19. század vége és az 1940-es évek közti időszakban vizsgál. A cseh és szlovák példákat ugyanis a korszak Belgiumával, a belga és flamand katolikus mozgalmakkal hasonlítja össze, ezzel a szociális katolicizmust mint ideológiát és arra ráépülő politikai mozgalmat egy nyugat- és egy kelet-európai kontextus összevetésével próbálja megérteni. A szerző mindezzel természetesen nagy feladatot vállalt magára, hiszen a két világháború közötti Belgiumban és az első Csehszlovák Köztársaságban is meglehetősen sokszínű volt a szociálkatolicizmus, elég, ha csak az elitek és a mozgalom által megszólítani kívánt munkásság többnyelvűségét és rétegzettségét vesszük figyelembe. E két állam esetében létezett külön belga és flamand, valamint cseh, szlovák, német és magyar keresztényszocializmus is. Ezek a főként etnikai alapon szerveződő elitek létrehozták saját politikai pártjaikat, illetve szakszervezeti és egyesületi hálózatukat. Mindezt a szerző szerencsére nem hagyta figyelmen kívül, s elemzésében kifejezetten arra törekedett, hogy a politikai katolicizmus sokrétűségére is rámutasson. A kötetből ugyanakkor hiányzik Kárpátalja, amely egyébként a két világháború közötti Csehszlovákiával foglalkozó legújabb szakirodalomban egyáltalán nem szokatlan. Sok szerző lemond erről a régióról, s teszi ezt Jakub Štofaník is. Döntését, egyébként érthető okokból, azzal indokolja, hogy Kárpátalja gazdasági és kulturális adottságai nem tették lehetővé, hogy a régióban ipari munkásság jöjjön létre, s ezért a katolikus szociális gondolat sem talált itt táptalajra. Az más kérdés, hogy a Szlovákia területén ismert keresztény szocialista egyesületek itt is működtek, csak más társadalmi réteget kívántak megszólítani, ezt azonban a szerző nem említi. Kevésbé indokolt, hogy a csehszlovákiai katolikus mozgalmak összehasonlítására vállalkozó műből miért hiányzik az Országos Keresztényszocialista Párt által képviselt magyar keresztényszocializmus, amely Szlovákia területén az egyik leghatékonyabb társadalomszervező erőnek bizonyult az 1938 előtti időszakban, ezért mindenképpen szükséges lett volna, hogy része legyen egy ilyen eszmetörténeti összefoglalónak. Ráadásul mára nemcsak a magyar, de a szlovák történetírás is viszonylag kimerítően foglalkozott ennek a pártnak a századok 153. (2019) 5. szám
