Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gábor Klaniczay – Éva Pócs – Anna Klaniczay (szerk.): Witchcraft and Demonology in Hungary and Transylvania (Urbán Máté
1061 TÖRTÉNETI IRODALOM A boszorkányüldözések lezárulása Magyarországon Mária Terézia nevéhez kötődik, aki a felvilágosodás eszméinek hatására 1768-as rendeletében végleg betiltotta ezt a gyakorlatot. Ezt a korszakot vizsgálja G. Tóth Péter írása (The Decriminalization of Magic and the Fight Against Superstition in Hungary and Transylvania, 1740–1848.) A szerző a boszorkányság dekriminalizációjának folyamatát írja le a hatalmi mechanizmusokat és a jogi rendelkezéseket vizsgálva. A tanulmány másik fő kérdése, hogy a sorozatos tiltások ellenére miért folytatódtak sok helyütt a vádaskodások. A szerző a források statisztikai és tartalmi elemzésével próbálja megválaszolni a feltett kérdéseket. Mária Terézia pietizmusa és merkantilista felfogása a büntetőjog látványos enyhüléséhez vezetett, ezzel párhuzamosan zajlott a társadalom medikalizációja. A perek folytatódásának okai között említhető, hogy a pereket kezdeményező eljárásokra vonatkozó jogszabályokat nem hatálytalanították és a szigorú büntetések enyhítése ellenére az uralkodónő és II. József is babonaság elleni hadjáratot vezettek. Bárth Dániel tanulmánya (Demonology and Catholic Enlightenment in Eighteenth-Century Hungary) Szmendrovich Rókus ferences szerzetes ördögűzői tevékenységének be mutatása segítségével vizsgálja a katolikus felvilágosodás és a népi vallásosság viszonyát a 18. századi Magyarországon. A szerzetes az 1760-as évekbeli Zomboron hatalmas népszerűségre tett szert: nemcsak katolikusok, hanem ortodoxok is tömegestül keresték fel, sőt hatására sokan katolizáltak. A felső klérus gyanakvással szemlélte az exorcizálási hullámot, és számos vizsgálat után betiltotta a ferences barát tevékenységét. Az eset legjelentősebb korabeli párhuzama Johann Gassner vándorgyógyító esete délnémet területeken az 1770-es években. A két ördögűző esete jól rávilágít arra, hogy a klérus felső rétege racionális keretek közé szerette volna szorítani a vallásosságot. A gyógyító papokat körülvevő rajongói mozgalmak olyan aspektusai voltak a népi vallásosságnak, amelyeket a felvilágosult katolicizmus nem tűrt meg. A kötetet Hesz Ágnes Talking threw Witchcraft című munkája zárja, amely forrásbá zisát és módszertanát tekintve eltér a korábbiaktól, ugyanis újabb néprajzi vizsgálatok segítségével mutatja be, hogy a boszorkányság és a rontás diskurzusa milyen szerepet tölt be a kisközösségekben. A szerző helyszíni adatgyűjtés, főként interjúk segítségével vizsgálta a rontással kapcsolatos hiedelmek és a helyi konfliktusok közötti összefüggést egy meg nem nevezett romániai, magyar lakosságú katolikus faluban. A boszorkánydiskurzus kulturális idióma, amely hatékony kommunikációs eszköz, valamint lehetőséget biztosít az egyéneknek, hogy társadalmi helyzetüket és kapcsolatrendszerüket különböző szempontok szerint alakítsák. A bemutatott kötet külső megjelenése igényes, a tanulmányokat bőséges jegyzetapparátus egészíti ki, a tájékozódást névmutató segíti, egyes tanulmányokhoz táblázatok is kapcsolódnak. A tanulmánykötet hiánypótló, mivel a kora újkori Magyarország boszorkányüldözéseiről – Orosz- és Lengyelországgal ellentétben – idáig nem készült összefoglaló munka a téma külföldi kutatói számára. A boszorkányüldözések kutatása szempontjából fontos, hogy minél többen megismerjék ezt a korábban mellőzött régiót, az intézményes üldözések keleti határvidékét. Amint az a tanulmányokból is kiderül, a magyarországi boszorkányüldözések sokszor kapcsolódtak hadi eseményekhez és ezek következményeihez: a török elleni felszabadító háborúkhoz, a Rákóczi szabadságharchoz és az ezeket követő társadalmi, gazdasági válságokhoz, pestisjárványokhoz. A török kor utáni társadalmi átalakulás szintén hozzájárult ahhoz, hogy a hazai boszorkányhisztériák hullámai jóval később csaptak fel, mint Nyugaton. Magyarország és Erdély a jelenség helyi sajátosságai miatt is kiemelten fontos összehasonlító anyaggal szolgál a boszorkányperek nemzetközi kutatásának. Urbán Máté
