Századok – 2019

2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban

PETERECZ ZOLTÁN 1041 helyi földrajzi viszonyok és a németekkel való szoros kapcsolat erősen megnehezítet­te, hogy ellenállási gócokat hozzanak létre, megbízható információkhoz jussanak, s hogy azokat az országhatáron túlra juttassák, nem is beszélve a magyar nyelv je­lentette akadályról. Emellett a magyar titkosszolgálatok is hatékony kémelhárítást végeztek és hűen szolgálták a kormányt – ez volt a 2. vkf osztály, a hírszerzésért és kémelhárításért felelős szervezeti egység.17 Nagyon nehéznek bizonyult tehát brit ügynökök számára beszivárogni Magyarországra és ott komoly tevékenységet kifej­teni. 1941 végétől, miután is beállt a két ország között a hadiállapot, brit kémnek vagy ügynöknek gyakorlatilag lehetetlen volt bejutnia Magyarországra. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy a SOE eleve feladta volna ezt a lehetőséget, vagy hogy az adott körülmények között ne lettek volna kreatív próbálkozásai. A legészszerűbben megvalósítható lehetőség magyar viszonylatban a SOE szá­mára az volt, ha minél több megbízható információt gyűjtött be titokban, s juttat­ta azokat az országon kívülre, valamint ha szabotázsakciókat tervezett és politikai tanácsadást folytatott. Megbízható értesüléseket szerezni azonban igen nehéznek bizonyult. A magyarok nagy része ekkor még német győzelemben reménykedett, hiszen az ország így feltehetően az első világháború után elvesztett területek to­vábbi jelentős részét visszakaphatta volna (az első két bécsi döntés nyomán már juttattak vissza Magyarországnak a trianoni békeszerződésben elcsatolt terüle­teket). A kormány számára – bár jelentős számú náciellenes közszereplővel bírt – kevés lehetőség adódott politikai manőverezésre, és leginkább olyan stratégiát igyekezett folytatni, amely nem sértette túlságosan a német érdekeket, ugyanak­kor biztosította Magyarország számára a lehető legnagyobb politikai és diplomá­ciai szabadságot. Mindez sok szempontból kötéltáncra emlékeztető mutatvány­nak tetszett. Amikor azonban magyar csapatokat küldtek a szovjet frontra 1941-ben, katonai és politikai értelemben egyaránt hátrányos helyzetbe sodródott az ország, s noha ez akkor még nem volt mindenki számára egyértelmű, a nemzet sorsa gyakorlatilag megpecsételődött. Azoknak a magyaroknak, akik ellenséges érzülettel tekintettek a német dominanciára és helyzetüknél fogva információk birtokába juthattak, nagyon óvatosan kellett végrehajtani ebbéli tevékenységüket, ha egyáltalán vállalkoztak ilyesmire. Jól jelzi az egyenlőtlen erőviszonyokat, így a tevékenységük nehéz körülményeit az a tény, hogy egyes becslések szerint körül­belül kétezer német ügynök tartózkodott Magyarországon, akik közül jó néhá­nyan a katonai szervezetek és a közigazgatás magasabb köreiben helyezkedtek el. 18 17 A magyar hírszerzés és kémelhárítás két világháború közötti működéséről, elsősorban szerkezeti felépítéséről és alapfeladatairól lásd Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály. Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás történetéből 1918–1945. 2. javított kiadás. Bp. 2015. 11–30. 18 Igor-Philip Matić: Edmund Veesenmayer: Agent und Diplomat der nationalsozialistischen Expan ­sions politik. München 2002. 206.

Next

/
Thumbnails
Contents