Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
A BRIT TITKOSSZOLGÁLAT MAGYARORSZÁGI TEVÉKENYSÉGE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 1042 Az aktív ügynöki tevékenység miatt a német vezetés előtt jól ismert volt számos olyan magyar kezdeményezés is, amely a háborúból való kilépésre irányult, és amelyet Európa különböző semleges országaiban – Svájcban, Svédországban, Portugáliában vagy Törökországban – kíséreltek meg a magyarok. 19 Azt is lényeges hangsúlyozni, hogy a brit politikai és stratégiai gondolkodásban Magyarország sosem foglalt el igazán prominens helyet. Néhány héttel a háború kitörése után a brit külügyminisztérium arról értesítette budapesti követét, Sir Owen St. Clair O’Malley-t, hogy bárminemű Magyarországon kifejtett politikai propagandának a fontosabb célja az, hogy biztosítsa Görögországot és Törökországot – Nagy-Britannia számára az igazán fontos országokat –, hogy a britek nem hagyják őket magukra.20 Ennek megfelelően a következő nyáron egy rádióprogramot indítottak be, melynek első adását Carlile Aylmer Macartney, a magyar ügyekben szakértő és talán a magyarokkal szemben némileg elfogult brit történész vezetett.21 O’Malley a hagyományos brit külügyi nézetet követve ódzkodott a titkos hadviseléstől, s különösen az amatőrnek tartott SOE vezetésétől.22 Függetlenül Magyarország jelentőségétől a britek szemében, az állhatatos revizionista politika tovább csökkentette a magyar kormány hitelét brit külügyi körökben, amelyen Teleki Pál engedélye a Románia megszállásra induló német csapatok szabad átvonulására még tovább rontott.23 De vajon volt-e Telekinek más választása? Öngyilkossága azt a választ sugallja, hogy – legalábbis számára – sem politikai, sem diplomáciai értelemben nem kínálkozott jobb „megoldás”. A SOE vezetősége egyébként korán meghatározta Magyarországot illető céljait. Egy feljegyzésben, amely még a magyaroknak küldött brit hadüzenet előtti napokban született, ez állt: „A SOE politikája Magyarországon a magyar emberek felkelésének előkészítése a tengelyhatalmak megszálló erői és Horthy kormányzó rezsimje ellen.”24 A terv megvalósítása érdekében stratégai elképzeléseit tekintve a SOE – meglehetősen naiv módon – a parasztokra és munkásokra számított elsősorban, és esetlegesen számításba vette a magyar középosztály náciellenes rétegeit. Basil Davidson, aki hosszabb időt töltött hazánkban, és ekkoriban az egyik legnagyobb brit Magyarország-szakértőnek számított, úgy vélekedett, 19 Ránki György – Pamlényi Ervin – Tilkovszky Loránt – Juhász Gyula: A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933–1944. Bp. 1968. 711., 740–742., 755–758., 765–767. 20 Becker, A.: British Diplomacy i. m. 11. 21 Uo. 20. Macartney Magyarország-képéről lásd Beretzky Ágnes: Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945). Bp. 2005. 22 The National Archives (a továbbiakban: TNA), HS4/85, S.O.E. Hungary, No. 3. C.E.O. feljegyzése Hungary címmel, 1940. aug. 22.; Uo. D.H.11 S.O.2-nek, 1941. márc. 16. In: C.D. C.E.O.-nak, 1941. márc. 26., Budapest and Major Symons.; TNA, HS7/162 SOE History 113. G. I. Klauber őrnagy dátum nélküli memoranduma. 23 Részletesebben erről lásd Becker, A.: A Step too far? i. m. 24 TNA, HS4/88, Hungary, No. 6, „Hungary” címmel ismeretlen szerző feljegyzése, 1941. dec. 5.
