Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1023 okleveleken. 101 Ugyanazt, mint amelyet az említett kódexekben is látunk. Kérdés, hogy miért döntöttek végül mégis a magyar és cseh királyi címertípus mellett. 102 A jelenséget minden bizonnyal a teljes uralkodói reprezentáció szempontjából érdemes vizsgálni. A címereknek ez a finomhangolása azonban – már a legelső változat is – aligha lett volna lehetséges Buda és Firenze viszonylatában. Az átfestésre Budán kerülhetett sor, s a vonalvezetések alapján úgy tűnik, hogy ezt is a kódex főminiátora, Boccardino il Vecchio végezte el. Az „első címerfestő” és a Vitéz környezetében másolt kéziratok Mátyás magyar és cseh királyi címerét tehát tudatosan választották ki a Corvina könyvtár possessorjegyeként. Az osztrák pólyát és a morva sast tartalmazó osztrák hercegi címert „váltotta le”. A budai kódexekben egy bizonyos időpont után kivétel nélkül ezt alkalmazták. (A frissen, megrendelésre készült itáliaiakban nem, azok csaknem valamennyien az ezüstgaras összetételét – 1. magyar vágások, 2. kettőskereszt, 3. dalmát leopárdfejek, 4. cseh oroszlán – követték, és bennük át sem festették a címereket erre a típusra.) Kiválasztására azonban csak az 1480-as évek végén került sor. Éppen ezért ennek a címertípusnak lokalizáló ereje mellett datáló ereje is van. A korábbi tulajdonossal rendelkező, eltérő állapotban lévő állományok „rendbetételével” a budai műhelyben alapvetően két kisebb mestert bíztak meg, az „első” és a „második címerfestőt”. Úgy tűnik, hogy a munka kezdetén formai alapon osztották fel közöttük a feldolgozásra váró kódexeket. Az „első címerfestő”, aki stílusából ítélve Firenzéből, Attavante degli Attavanti környezetéből érkezett, 103 ebben a munkafolyamatban főként kisebb méretű kéziratokat kapott, melyek jelentős része bekötetlen és díszítetlen köteg volt. A készültségi foktól függően vagy csupán címereket festett a címlapokra – adott esetben átfestve a korábbi tulajdonos címerét –, vagy teljes egészében illuminálta a kódexet. Ennek céljaira kidolgozott egy szerény, ám harmonikus „arculatot”, amelyet aztán következetesen alkalmazott. Címerének jellegzetességeit Hoffmann Edith foglalta össze először: jellemzői az ezüst használata, a túl nagy korona az oroszlán fején, a holló pedig mindig három levelű ágon ül. 104 101 Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata. Levéltári Közlemények 63. (1992) 111–121., 113. skk. 102 A magyar és cseh perszonálunióra vonatkozó címertípust Zsigmond használta először. Lásd Hunyadi Mátyás, a király i. m. Kat. 2.2 (Végh András). Ennyiben a címer az ő reprezentációjához való csatlakozást tükrözheti, s egyben a hazai uralkodói tradíció folytonosságához való illeszkedést is. 103 Stílusához részletesen lásd Zsupán E.: A Corvina könyvtár „első címerfestője” i. m. 104 Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 83.
