Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1013 Francesco da Castello 1481-re datált és Budára lokalizált címereslevelek,71 valamint Kálmáncsehi Domonkos stíluskritikai érvek alapján szintén ugyanekkorra datált, Magyarországon készült breviariuma (Bp., OSZK, Cod. Lat. 446.)72 bizonyítják, hogy ekkoriban már egy milánói miniátor, név szerint Francesco da Castello73 is ös z szefüggésbe hozható a budai műhellyel. Ő az a mester, akinek stílusa később a leginkább meghatározza a budai produkciót. Amikor a budai műhely fogalmát a kutatás stíluskör értelemben használja, akkor mindenekelőtt az általa fémjelzett stílusra gondol, amely ugyanakkor más elemeket is magába olvasztott. A mester a breviariumot négy helyen is szignálta, és mivel más szignált műve nem került elő, a név és a tekintélyes szerzői oeuvre e díszkódex alapján volt összeköthető egymással. Budára érkezése talán nem független az udvarnak a Pallavicino családdal ápolt kapcsolataitól,74 hiszen Carlo Pallavicino lodi püspök már korábban is foglalkoz tatta Francesco da Castellót.75 Miként láttuk, a Beatrix-psalterium és a Mátyásgraduale milánói mestere, valamint a graduale lombrad scriptora is ugyanebbe a kontextusba vonható. Napjainkban a kutatás négy Da Castellónak attribuált corvinát is egyöntetűen 1480 körülre datál: a Ptolemaios-, a Trapezuntius-, a Tolhopff- és az Aristeaskódexet,76 valamint a New Yorkban őrzött, szintén Kálmáncsehi Domonkosnak készült breviarium és missalét is,77 melyben egyetlen oldal a milánói mestertől 71 Enyingi Török Ambrus címereslevele, 1481. nov. 26. (Bp., MNL OL, DL 50536); Lindvai Bánfi Miklós címereslevele, 1481. jún. 21. (Zagreb, Hrvatski državni arhiv, Neoregestrata Acta, fasc. 589. Nr. 43.). Vö. Mikó Á.: Über den Miniator i. m. 228., 244., 4. és 5. kép.; A Hunyadiak címereslevelei 1447–1489. Szerk. Avar Anton. Bp. 2018. 216–221. Nr. XXXV. (Orsós Julianna). 72 Legújabb leírását lásd Kiállítási katalógus i. m. Kat. D1 (Lauf Judit, Mikó Árpád). 73 Hoffmann Edith: Franciscus de Kastello Ithallico de Mediolano és szerepe a budai könyvfestő műhely ben. Magyar Művészet 9. (1933) 42–46.; Angela Daneu Lattanzi: Di alcuni miniatori lombardi della se conda metaʼ del sec. XV. I. Riesaminato Francesco da Castello. Commentari 23. (1972) 225–260.; Wehli Tünde: Franciscus de Castello Ithallico Budán. In: Pannonia regia i. m. 411–412.; Ulrike Bauer-Eberhardt: Francesco da Castello. In: Saur Allgemeines Künstlerlexikon, Bd. 17. München–Leipzig 1997. 205–206.; Cristina Romano: Francesco da Castello. In: Dizionario biografico i. m. 223–228.; Jonathan G. Alexander: Francesco da Castello in Lombardy and Hungary. In: Italy and Hungary. Humanism and Art in the Early Renaissance. Eds. Péter Farbaky – Louis A. Waldman. Florence 2011. 267–291.; Mikó, Á.: Über den Miniator i. m.; Die Illuminierten Handschriften [...] Böhmen, Mähren, Schlesien, Ungarn i. m. Kat. Cod. 24 (Zsupán Edina); Mario Marubbi: Francesco da Castello. In: Kiállítási katalógus i. m. 74 Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 93. 75 Mario Marubbi: Carlo Pallavicino, vescovo umanista e mecenate. In: L ʼ Oro e la porpora. Le arti a Lodi nel tempo del vescovo Pallavicino (1456–1497). Ed. Mario Marubbi. Milano 1998. 15–24. A lodi karkönyvekhez lásd még A. Daneu Lattanzi: Alcuni miniatori i. m.; Armando Novasconi: Le miniature di Lodi. Lodi 1976. 76 Bécs, ÖNB, Cod. 24; Bp., OSZK, Cod. Lat. 281.; Wolfenbüttel, HAB, Cod. Guelf. 84.1, Aug. 2o ; München, BSB, Clm 627. 77 PML, MS G 7. Legújabb leírását lásd Kiállítási katalógus i. m. Kat. D2 (Lauf Judit, Mikó Árpád).
