Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1012 alakították. Ez az eljárásmód, maga a kéziratcsoport és annak eredete ismeretlen volt a korábbi kutatás számára. Ezeknek a kéziratoknak a jelentős része valószínűleg az 1471-es Mátyás elleni összeesküvés és Vitéz halála okán maradt befejezetlen. Nem tudjuk, hogy eredetileg milyen célra szánták őket, és azt sem, hogy miután felhagytak a megmunkálásukkal, vajon hol várták a jobb időket. Mindenesetre már a budai királyi műhely első időszakában, az 1470-es évek végén ezt az állományt kezdték felhasználni, és közülük – a fennmaradt emlékek ezt mutatják – mindenekelőtt a Regiomontanus-műveket tartalmazó darabokat vették elő. Talán nem tévedünk, ha emögött a királynak és udvarának tematikus érdeklődését sejtjük. Ezt támasztja alá az az információ is, miszerint 1478-ban Mátyás Nürnbergbe küldetett Johannes Regiomontanus hagyatékáért. 68 A budapesti Regiomontanus-corvinához hasonlóan beszédes darab a Regiomontanus Almagest-kivonatát tartalmazó kézirat is (Bécs, ÖNB, Cod. 44). 69 A különleges művet még Regiomontanus bécsi mestere, Georg Peuerbach kezdte el Bessarion bíboros biztatására, ám csak Regiomontanus fejezte be 1462-ben Rómában. Nemcsak egyszerű kivonatolása Ptolemaios munkájának, hanem önálló csillagászati alkotás, amely Copernicus és Galilei számára alapműként szolgált. A szóban forgó másolat ugyancsak Vitéz és Regiomontanus körében keletkezett Magyarországon. A kódex a Vitéz körüli tudós miliőnek egészen rendkívüli lenyomata: benne két helyen valószínűleg Vitéz János szerkesztői megjegyzéseit találjuk (ff. 66v , 135 r ), de az teszi igazán különlegessé, hogy margóira a geometriai ábrákat és magyarázataikat a másik udvari csillagász, Marcin Bylica készítette. Szintén az ő keze nyomát találjuk egy másik csillagászati tartalmú corvinában, az Almagest latin fordításában, melynek másolata ugyancsak ennek a kódexcsoportnak a része, ám kifestésére csupán az 1480-as évek végén került sor (Bécs, ÖNB, Cod. 24). Bylica „kezé”-nek azonosítását a krakkói egyetemnek megküldött kódexei tették lehetővé, köztük a Canones egy Bylica által hitelesített példánya (BJ, Cod. 597). Ezt a kéziratot is – amely minden bizonnyal kifestetlen és bekötetlen volt – Francesco Rosselli kezébe adták. A miniátor a kódexet a királyné számára díszítette ki különleges ikonográfiai programmal,70 címerként pedig a már többször említett vörös oroszlános címertípust alkalmazta. 68 Balogh J.: A művészet Mátyás király udvarában i. m. I. 638. 69 Legújabb leírásait lásd Die Illuminierten Handschriften der Österreichischen Nationalbibliothek. Mitteleuropäische Schulen IX (ca. 1450–1500): Böhmen, Mähren, Schlesien, Ungarn. Hrsg. Maria Theisen. Megjelenés alatt. Kat. Cod. 44 (Zsupán Edina); Kiállítási katalógus i. m. Kat. B3 (Rozsondai Marianne, Zsoldos Endre, Zsupán Edina) (https://bit.ly/2ylRByy, letöltés 2019. júl. 22.) 70 Az ikonográfiai programhoz lásd Kiállítási kalauz, Kat. B3; Kiállítási katalógus Kat. B3.
