Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1011 egyértelművé teszik, hogy Rossellinek a díszítésen Magyarországon kellett dolgoznia, tehát 1479 és 1481 között. Ehhez járul plusz érvként a címer típusa is, amely ezúttal csak Mátyás címere66 – minden bizonnyal amiatt, mert a művet Regiomontanus kifejezetten Mátyásnak ajánlotta –, ám a fent bemutatott vörös oroszlános hibás-javított típust képviseli. Láttuk, hogy az ellentmondás a kezdőoldal és a belső gótikus díszítés között a korábbi kutatások során is feltűnt. A megoldás felé az írás vizsgálata révén indulhatunk el. Az előszó írásképe jól érzékelhetően különbözik a mű – fentebb ismertetett karakterű – írásától. A tinta kissé halványabb, a betűk nagyobbak, formájuk szögletesebb, töredezettebb. Ám a másoló mégis azonos a főszöveg másolójával, tehát nem másik kézről van szó. Mi történhetett? A különbözőséget akár a puszta időbeli eltérés is okozhatta volna, az előszó egyszerűen később kerülhetett a kódexbe. Ez valószínűleg így is van, ám az íráskép nem emiatt tér el a belső írásmódtól. A különös töredezettséget az okozza, hogy a hazai scriptor megpróbálta még pontosabban imitálni a humanista könyvírást. Elképzelhető, hogy a miniátorral együtt tervezték meg az előszó modern, reneszánsz küllemét, amelyet a humanista íráskép és a reneszánsz illumináció együttesen alkotott. Ebből pedig az következik, hogy az előszó szövegének és díszítésének egyszerre kellett a kódexbe kerülnie, és méghozzá Rosselli budai tartózkodása idején, 1479 és 1481 között. Tíz évnyi különbség van tehát a kódex főszövegének keletkezése és a modern stílusú előszó bekerülése között. (Nem eldönthető, hogy ezt a kiegészítést a már bekötött kódexen eszközölték-e, vagy sem, de ez a szokatlan eljárás sem kizárható. A kötés egyébként az úgynevezett Egidus-mester munkája, aki Vitéznek is sokat dolgozott.67 Az előszót nem külön ívfüzeten toldották be, hanem az első ívfüzet üres lapjaira másolták. Több üres kezdőoldalt hagyni ugyanis szokás volt a hazai elitkódexeknél.) A Regiomontanus-corvina tehát jól mutatja, hogy egy, a hazai és közép-európai kódexkészítés gyakorlatában mélyen gyökerező darab miként lényegült át reneszánsz uralkodói díszkódexszé. Vitéz János (és Regiomontanus) környezetében keletkezett kéziratok és a királyi könyvtár A Regiomontanus-corvina olyan eljárást modellez, amely mindvégig jellemző volt a királyi könyvprodukcióra: a Vitéz környezetében az 1460-as évek végén, 1470 körül készült kéziratokat a királyi könyvtár részévé tették, corvinává 66 E kódexen kívül ugyanis a vörös oroszlános címereket tartalmazó corvinák mindegyikében megtaláljuk Mátyásé mellett valamilyen formában Beatrix címerét is. 67 Az Egidus-problematikáról lásd Koroknay É.: Könyvkötések i. m. 39.; Rozsondai M.: A magyarországi könyvkötés i. m.
