Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1010 hazánkban. Az új, modern írás tudatos terjesztésének legfőbb előmozdítója minden bizonnyal éppen Vitéz János volt. A kódex kodikológiai jellemzői ugyancsak a hazai gyakorlatot tükrözik, ugyanezeket figyelhetjük meg például azokban a kódexekben is, amelyek Vitéz környezetében Váradon készültek a főpap váradi püspöki éveiben (1445–1465). 62 Jellemzői: a sűrű, többnyire tintával végrehajtott vonalazás; csupán az írástükröt oldalt lezáró függőlegesek futnak ki az oldal szélére, és ezek jórészt szimpla vonalak; a tinta színe viszonylag sötét; a három betűsáv viszonylag szűk, az egész írás tükrözi a gótikus kurzív és részben a bastarda hajlékonyságát. A Regiomontanuskódex pergamene a már a Mátyás-gradualénál leírt jellegre emlékeztet. A később corvinává vált kódex tehát Vitéz és Regiomontanus környezetében, szellemi erőterében készült 1470 körül. A belső kezdőoldal (f. 3r) ugyanekkor kaphatta szerény gótikus díszítését is, mestere Regina Cermann szerint a korabeli bécsi és Bécs környéki miniatúrfestészet vezéralakjának, a Lehrbüchermeisternek egyik segédje lehetett.63 Nem tudjuk, hogy a kódexet Bécsbe küldték-e a díszítés elkészítése végett, vagy pedig a miniátor tartózkodott-e Magyarországon. Az sem kizárt, hogy a kötetet eredetileg a pozsonyi egyetemnek szánták, és ott Bécs közelsége tette lehetővé egyáltalán a díszítést. (Vitéz Magyarországon készült kéziratain jól látszik, hogy az alapvetően itáliai mesterekből fölálló budai miniátorműhely működése előtt a 15. század derekán hazánkban nehéz volt akár még közép-európai könyvfestőt is fellelni. Ezért ezek a kéziratok gyakran díszítetlenül maradtak, illetőleg esetükben eleve nem számoltak komolyabb díszítéssel.) A kódex Mátyáshoz szóló ajánlásának vizuális megjelenítése azonban – amint már említettük – teljesen más világba vezeti a szemlélőt. Az ajánlást és egyben az egész kódex kezdőlapját a legtisztább firenzei reneszánsz stílusban díszítették, a miniátor pedig Francesco Rosselli. Csapodi Csaba attribúciója helyes volt: ezt alátámasztja a címer körirata is, amely ugyanazokat a szép rajzolatú, gondos betűformákat mutatja, mint a rézmetszésben is jártas Rosselli térképei.64 Az egyszerű, Rosselli alaprepertoárjába tartozó díszítés tükrözi mestere, Francesco di Antonio del Chierico erőteljes hatását, valamint a Rossellit az észak-itáliai miniátorok részéről ért befolyást (leginkább a rózsaszín és kék stilizált rozetták tükrözik ezt).65 Már a fentiek is 62 Pl. Bp., OSZK, Cod. Lat. 370.; Bécs, ÖNB, Cod. 431, Cod. 2431; Salzburg, Stiftsbibliothek St. Peter, A. VII. 39., valamint az I. Leo pápa beszédeit tartalmazó, egykor a szentantali ferences rendházban őrzött, elveszett corvina (utolsó oldalának fotója: Bp., OSZK, Facs. I. Ms. 76.). 63 Cermann, R.: Beschreibung i. m. 133. 78. jegyz. 64 Florio Banfi: Francesco Rosselli térképész Mátyás király udvarában. Térképészeti közlöny 6. kötet (1940) 1-2. sz. 1–20.; Roberto Almagià: On the Cartographic Work of Francesco Rosselli. Imago Mun di 8. (1951) 27–34. 65 Rosselli 1470–1471-ben a sienai karkönyveken együtt dolgozott Girolamo da Cremonával és Liberale da Veronával. Vö. Garzelli, A.: Miniatura fiorentina i. m. 175.
