Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1007 úgy látjuk, hogy valószínűleg teljes egészében Budán készült. Illuminációjának két rétege van, jórészt egy németalföldi miniátortól, egyetlen nagyobb és néhány kisebb iniciálé erejéig pedig egy lombard – milánói – mestertől származik. Azt, hogy a németalföldi mester térségünkben dolgozott a gradualén, Franz-Joachim Verspol találata tette egyértelművé, aki a mester keze nyomát felfedezte egy klosterneuburgi ősnyomtatványban is, amely G. Fr. Pavini szentszéki ügyvéd III. Lipót osztrák őrgróf szentté avatását szorgalmazó beszédét tartalmazza (1483 után).44 A graduale lombard iniciáléja mindig is sugallta a budai beavatkozás lehetőségét, ám legújabban kiderült, hogy a lombard miniátor azonos a Beatrixpsalterium belső iniciáléinak mesterével.45 A kódex pergamene magyarországi jellegű, ami azt jelenti, hogy a scriptornak is meg kellett fordulnia Budán. (Madas Edit ismerte fel, hogy a scriptor azonos a Carlo Pallavicino őrgróf számára készült, ma Lodiban őrzött karkönyvek egyikének másolójával.46 A lodi kódexcsoport pedig jelentős mértékben Francesco da Castello, az egyik legfontosabb budai miniátorszemélyiség munkája.47 Mindez talán arra a kapcsolatrendszerre mutat rá, melynek köszönhetően a budai műhely szerveződni kezdett.) A graduale címlapján Mátyás és Beatrix címere külön címerpajzson szerepel. Mátyás címerében ugyanazt a különös címertípust láthatjuk viszont – negyedik mezejében a vörös oroszlánnal –, mint a Rosselli-corvinákban.48 Ráadásul nem is az itáliai mester kezétől származik, hanem a németalföldiétől. Mindez azt mutatja, hogy a furcsa címer műhelyjelenség volt, egyfajta közös hiba, ami időben és térben is egy helyre vonja az érintett kódexeket. A hely mindenképpen Buda, az idő pedig a fentiekből következően az 1480 körüli időszak. Hogy mi okozhatta ennek a téves oroszlános címerpajzsnak a megszületését Budán, nem tudható. Ám mindenesetre feltűnő egy egyezés: a Mátyás-trónkárpit legteljesebb fennmaradt darabjának és a miseruhává alakított másik darabnak (fojnicai kazula) a címere is a fönt ismertetett, hibás színezésű címerösszetételt mutatja negyedik mezejében vörös oroszlánnal, melynek fején korona van. A Mátyás-trónkárpitot (vagy inkább trónkárpitokat) mindezidáig nem tudta 44 Klosterneuburg, Augustiner-Chorherrenstift, Bibliothek, Cod. Typ. 814 = GW M30416. Legújabb leírását lásd Kiállítási katalógus i. m. Kat. A1 (Nagy Eszter); Franz-Joachim Verspohl: Kleinform-Groß form. Italienisches Formgefühl und Ungarisches Anspruchsniveau: die Kunstentfaltung am Hof des Matthias Corvinus. In: L’Europa e l’arte italiana: Per i cento anni dalla fondazione del Kunsthistorishes Institut in Florenz. Convegno internazionale, Firenze, 22–27 settembre 1997. Ed. Max Seidel. Venezia 2000. 156–185. 45 Lásd 40. jegyz. 46 Madas Edit szíves szóbeli közlése. 47 A lodi kóruskönyvekhez lásd a 75. jegyzetben megadott irodalmat. 48 Az oroszlán vörösre festett teste annak ellenére jól látható, hogy a csaknem feketére oxidálódott ezüst ezt a mezőt szinte kivehetetlenné teszi.
