Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1006 Mindent egybevetve a kódex keletkezésének idejét 1480 körülre tehetjük, ami egybeesik Rosselli magyarországi tartózkodásával. A végső érvet a teljes budai keletkezés igazolásához azonban a psalterium különös Beatrix-címere szolgáltatta. A kompozit királynéi címer heraldikai bal oldalán Beatrix saját családi címere, jobb oldalán pedig Mátyás címere látható. A pajzs fölött nyitott korona helyezkedik el, a címer körül az Aragóniai királyi család emblémái sorakoznak. A mi szempontunkból most csak a Mátyás-címer érdekes. Összetétele a következő: első mezejében a magyar vágások, a másodikban a kettős kereszt, a harmadikban a dalmát leopárdfejek láthatók, a negyedikben pedig egy ágaskodó oroszlán foglal helyet, amely ebben a formában – vörös oroszlán ezüst mezőben – leginkább Hunyadi János besztercei örökös ispáni címeroroszlánjához hasonlít, ám itt felemelt mancsában nem tart koronát. Mátyás első titkos pecsétjén, amelyet hivatalos okmányokon 1464-ig használt,42 valóban ez az összetétel szerepelt (negyedik mezejében a besztercei oroszlánnal), ám itt szemmel láthatólag nem erről van szó. Ha felnagyítjuk a kompozíciót, jól látható, hogy az oroszlán fejéről valószínűleg még a teljes száradás előtt letörölték az eredetileg odafestett aranykoronát. Eredetileg tehát egy koronás vörös oroszlán szerepelt a címerpajzson, ami a besztercei oroszlánnak (ezüst mezőben vörös oroszlán feltartott mancsában aranykoronával) és a cseh királyi címernek (vörös alapon ezüst oroszlán, kettős farokkal, fején aranykoronával) az ötvözete volt, alapvetően egy hibás, nem létező konstrukció. Ezt a hibát nyilvánvalóan korrigálni akarták. A korona eltüntetése lehetett az egyszerűbb megoldás arra nézve, hogy helyes mező álljon elő – jelen esetben a besztercei oroszlán –, hiszen a színezést megcserélni sokkal nehezebb feladat lett volna. Ennek önmagában még nem kellene bármit is elárulnia a készítés helyéről. Nem is vonja Buda felé a címlap-illuminációt, hiszen tévesztésre nagyobb távolságból még nagyobb az esély. Ám érdekes módon a jelenség más corvinákon is visszaköszön, amelyek egyetlen kivétellel szintén Francesco Rosselli munkái: ugyanezt a „hibás” és ugyanezen a módon korrigált címert látjuk a modenai órigenés-corvina (Modena, GE, BEU, Cod. Lat. 458 = α .M.1.4.), a budapesti Regiomontanus-corvina (OSZK, Cod. Lat. 412.) és a bécsi Regiomontanus-corvina (ÖNB, Cod. 44) címlapján. Még ezen a ponton sem kellene okvetlenül Budára gondolnunk, hiszen mindez Firenzében is történhetett volna, ám szerencsére van egy kontrollpéldánk is, egy olyan kódex, amelyet nem Rosselli díszített: a Mátyás-graduale, annak is a németalföldi rétege. A Mátyás-graduale (Bp., OSZK, Cod. Lat. 424.)43 igen problematikus kézirat. Az utóbbi évek, évtizedek egymást követő eredményeinek köszönhetően ma már 42 Hunyadi Mátyás, a király i. m. Kat. 4.19 (Rácz György). 43 Legújabb leírását lásd Kiállítási katalógus i. m. Kat. A2 (Nagy Eszter). (https://bit.ly/2GzHGdf, letöltés 2019. júl. 22.)
