Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1004 Francesco Rosselli firenzei miniátor budai munkái A könyvtár kialakításának első szakaszát az 1470-es évek végére, 1480 köré kell datálnunk. Ebben fontos szerepet játszik két firenzei levéltári dokumentum, mely Francesco Rosselli firenzei könyvfestő magyarországi működéséről szól az 1470-es évek vége és 1481 között.31 Az adat azonban csak azt követően vált értelmezhetővé, hogy a miniátor oeuvre-je (munkássága) Mirella Levi d’Ancona kutatásainak köszönhetően „kivált” mestere, Francesco d’Antonio del Chierico munkái közül, azaz az általa festett illuminációk elkülönültek Del Chiericóétól.32 Így Hoffmann Edith még nem is tudhatott mit kezdeni a könyvfestő budai jelenlétéről szóló információval, hiszen a miniátor munkáit következetesen Del Chiericónak tulajdonították. 33 Levi d’Ancona kutatási eredményeit Magyarországon elsőként – legalábbis részben – Csapodi Csaba kamatoztatta, ugyanis 1990-es jegyzékében Del Chierico mellett egy-két helyen megjelennek az óvatos Rosselli-attribúciók is.34 A Rosselli által festett corvinák kérdése azonban ekkor még tisztázatlan volt, ahogyan maga a Rossellikutatás sem volt lezárt egész. Az „új” miniátor műveinek azonosítása folyamatosan zajlott (és bizonyos értelemben zajlik még ma is). Fontos állomást jelentett a kutatásban Annarosa Garzelli nagy összegzése 1985-ben, amelyben a művészettörténész néhány corvinát deklaráltan Rosselli műveként tüntetett fel.35 A budai műhely szempontjából azonban mindez alig jelentett valódi továbblépést. Egyrészt azért, mert a Rossellivel kapcsolatos új eredmények csak nehezen váltak közismertté a hazai kutatásban, az új mester nehezen vette át Del Chierico helyét még a szaktanulmányokban is, másrészt egy igazi akadály megnehezítette, hogy az új attribúciók érdemben felhasználhatók legyenek: nem lehetett tudni, hogy Rosselli mely corvinái készültek Firenzében és melyek Budán. Ezért a kutatás az 1479–1481-es időintervallumhoz, Rosselli budai tartózkodásához nem is tudott kódexeket kötni. Lat. 421.), az Agathias-corvina (Bp., OSZK, Cod. Lat. 413.) vagy a De institutione vivendi Diomede Carafától (Parma, BP, G. G. III. 170. 1654.). 31 Annarosa Garzelli: Miniatura fiorentina del Rinascimento 1440–1525. Un primo censimento I. (Inventari e cataloghi toscani 18) Firenze 1985. 173–188.; Diego Galizzi: Francesco Rosselli. In: Di zionario biografico dei miniatori italiani. Secoli IX–XVI. A cura di Milva Bollati, Miklós Boskovits. Milano 2004. 914–916.; Rosselli budai tartózkodásának forrásaihoz lásd Balogh J.: A művészet Mátyás király udvarában i. m. I. 544.; Pócs Dániel: Urbino, Firenze, Buda – minták és párhuzamok a királyi könyvár fejlődésében. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban, 1458–1490. Kiállítási katalógus. Szerk. Farbaky Péter et al. Bp. 2008. 147–163., 150. és 15., 17. jegyz. 32 Mirella Levi dʼ Ancona: Francesco Rosselli. Commentari 16. (1965) 56–76. 33 Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 79–80., 84. 34 Csapodi Cs.: Bibliotheca Corviniana i. m. Nr. 33, 70, 101. 35 Bécs, ÖNB, Cod. 44; Modena, GE BEU, Cod. Lat. 458 (= α .M.1.4.); Wolfenbüttel, HAB, Cod. Guelf. 39 Aug. 4o ; Cod. Guelf. 73 Aug. 2 o . Garzelli, A.: Miniatura fiorentina i. m. II. 303. Nr. 541, 542, 547, 548, 547. Garzelli bizonyos esetekben feltételezte a Medici Ilias mesterének közreműködését is.
