Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - C. Tóth Norbert: Hol lakott Szilágyi Erzsébet, amikor Budán élt? Hozzászólás a nyéki királyi kúria történetéhez
C. TóTH NORBERT 973 keresztesek kormányzója volt (1441 és 1452 között biztosan). 57 Hogy 1452 után is viselte volna a kormányzóságot, az egyelőre kérdéses, de feltehetően igen,58 utó da, Buzlai Bertalan ugyanis a prépostság élén először csak 1457. július 28-án mutatható ki,59 ami tökéletesen illeszkedik Zeleméri Miklós utolsó – nyitrai püs pöki – említéséhez (1457. január 19). 60 A következő két évben a budafelhévízi keresztesek Buzlai Bertalan prépost vezetésével továbbra is elfoglalva tartottak bizonyos, a majorhoz tartozó területeket, sőt még ők perelték a társaskáptalant jogtalan birtoklás címén. A felhévíziek által kezdett per azonban rövid úton „elült”, a tulajdonviszonyokban nem történt változás.61 Ugyanakkor a ház és a major bérlőjének személyéről, mint fentebb már jeleztem, 1425 után hallgatnak a források, sőt a zavaros időszak (1440–1458) 62 alatt ismeretlen időpontban elvált egymástól a budavári ház és a külterületen fekvő major története (bérlete) is: 1457-ben a házat egy budai polgár vette bérbe. 63 Így a továbbiakban csak a majorral történt eseményeket követjük nyomon. Az esztergomi társaskáptalan birtokának az 1460-as évek elején igen előkelő bérlője akadt Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet személyében. A bérlet, amelyre 1461-től rendelkezünk közvetett adatokkal,64 korábban és nem feltét lenül békés módon kezdődött. Az 1458 és 1461 között történt eseményeket egy három évtizeddel későbbi, az esztergom-szentistváni kanonokok szemszögéből előadott tiltakozásból ismerhetjük meg. Kicsit ugorva tehát az időrendben, Szilágyi Erzsébet halála után a társaskáptalan többször is tiltakozott a major elfoglalása ellen,65 illetve kérvényeket ( supplicatio ) nyújtott be mind Mátyás, mind pedig II. Ulászló királyhoz az ügyben.66 Az 1485. július 15-ei és a budai káptalan előtt 1488. január 18-án tett panaszaikban a kanonokok nemcsak az Erzsébet 57 C. Tóth Norbert: Magyarország késő középkori főpapi archontológiája. Érsekek, püspökök, illetve segédpüspökeik, vikáriusaik és jövedelemkezelőik az 1440-es évektől 1526-ig. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 27.) Győr 2017. (a továbbiakban: Egyházi arch. 1440–1526.) 84., DL 14517. (1452. febr. 23.). 58 Vö. egy 1455. jún. 20-ei oklevéllel (DL 14966.). 59 C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században II. A sasadi tizedper 1452–1465 közötti „krónikája” (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8.) Bp. 2015. 35. 60 Egyházi arch. 1440–1526. 84. 61 Csánki D.: Kuncz ispán i. m. 699–701., vö. DF 238063. (1459. jún. 9.), DF 238062. (1459. jún. 11.) és DF 238061. (1457. máj. 25.) 62 Vö. Tringli István : Az újkor hajnala. Magyarország története 1440–1541. (Tudomány–Egyetem) Bp. 2003. 12. 63 Vö. Végh A.: Buda helyrajza i. m. I. 224–226. 64 Lásd a társaskáptalan 1462. szept. 29-ei nyugtáját a bérleti díj megfizetéséről (Csánki D.: Kuncz ispán i. m. 702., vö. Teleki J.: A Hunyadiak kora i. m. XI. 37.), ami alapján 1461-ben már biztosan bérelte Szilágyi Erzsébet a majort. 65 Vö. Csánki D.: Kuncz ispán i. m. 704–705. – 1485. júl. 15. (DF 238069., kiadása Uo. 723.). 66 1486. körül (Csánki D.: Kuncz ispán i. m. 724. DF 238068.), 1490. ápr. 7. után (Uo. 725., DF 238071-3.).
