Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - C. Tóth Norbert: Hol lakott Szilágyi Erzsébet, amikor Budán élt? Hozzászólás a nyéki királyi kúria történetéhez
C. TóTH NORBERT 969 akarták az összeget átvenni,24 hogy pontosan milyen okból, azt csak találgathat juk. A birtokot Kunclin halála után fia, Mihály örökölte, aki legalább 1371-ig – ekkor budai bíróként szerepel forrásainkban25 – lehetett a tulajdonos. Kunclin ispán családjának magvaszakadtával birtokaik szétszóródtak, a major és az ekkor már vele együtt emlegetett budai ház egy firenzei kereskedő, Bernardi Ferenc 26 kezén tűnt fel. Hogy miképpen jutott Bernardi tulajdonába, nem tudni, de alapvetően két lehetőség merül fel: az egyik, hogy feleségül vette Mihály bíró ismeretlen nevű leányát, a másik, hogy a királyi kézre háramlott birtokok egy részét az uralkodó neki ajándékozta. A két lehetőség és ezek variánsai közül egyelőre egyiket sem tudjuk adatokkal alátámasztani, jóllehet Ferencnek ismerjük az egész családját: 1389 elején Zsigmond királytól megkapta a Zágráb megyei Jasztrebarszka birtokot (az adománylevélben még csak az ő neve szerepel,27 1392 elején szabad rendelkezési jogot nyert rá).28 Az engedély birtokában 1394 júliusában négyezer aranyforintért eladta egy másik itáliai származású családnak, de Surdis János esztergomi érsek testvére fiának,29 Lipoveci Mucsinnak. Az adásvételről szóló írásban már szerepel Bernardi Ferenc három, Pál, Fülöp és Ferenc nevű fia is.30 Egy évvel ko rábban, amikor – a később még említendő – budai házát adta el Kanizsai János esztergomi érseknek 2600 aranyforintért, az adásvétel felesége, Orsolya, valamint fiai, Pál és Fülöp beleegyezésével valósult meg.31 (Mindezekből ítélve Ferenc volt a legfiatalabb fiú, apjukat, az idősebb Ferencet későbbi adataink szerint csak a legidősebb fiú, Pál, illetve unokája, e Pál fia, Antal élte túl.) 32 24 Csánki D.: Kuncz ispán i. m. 691., vö. Kunclin 1354. szept. 29-ei, a királyi kápolnaispán előtt tett nyilatkozatával, amely szerint kész kifizetni az egy aranyforintot (MES IV. 119.; Anjou-oklt. XXXVIII. 421. sz.). 25 DL 5919. 26 Személyére lásd Mályusz E.: Izmaelita pénzverőjegyek i. m.; Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 160–161.; Teke Zsuzsa: Firenzei üzletemberek Magyarországon. Történelmi Szemle 37. (1995) 131.; Végh A.: Buda helyrajza I. 224. A rá vonatkozó adatok teljes körű gyűjtését lásd Arany Krisztina: Firenzei kereskedők, bankárok és hivatalviselők Magyarországon (1370–1450). Fons 14. (2007) 493–494. 27 Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. (1387–1426). Összeáll. Mályusz Elemér – Borsa Iván – C. Tóth Norbert – Neumann Tibor – Lakatos Bálint – Mikó Gábor. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3–4., 22., 25., 27., 32., 37., 39., 41., 43., 49., 52. és 55.) Bp. 1951–2017. (a továbbiakban: ZsO) I. 877. sz. 28 ZsO I. 2710. sz. 29 Vö. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II. (História Könyvtár. Krono lógiák, adattárak 5.) Bp. 1996. (a továbbiakban: Arch. 1301–1457.) II. 146. 30 ZsO I. 3566. sz.; Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest III. [1382–1439]. Összeáll. Kumorovitz L. Bernát. Bp. 1987. [a továbbiakban: BTOE] III. 177. sz. 31 BTOE III. 157. sz.; ZsO I. 3072. sz. 32 BTOE III. 871. sz.
