Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
OSZMÁN HADÜGYI VÁLTOZÁSOK A 16–18. SZÁZADBAN 970 katonáknak, mert így bekerültek volna az oszmán társadalom kiváltságos, adómentes, aszkeri rendjébe, ahová a szultán katonái mellett a vallási rend tagjai (ulema ) és az államigazgatás emberei is tartoztak. Bajezid herceg, akit Szulejmán lázadónak nyilvánított, állítólag 10 000 napi zsoldost fogadott fel, azzal kecsegtetve őket, hogy később felveszi őket a janicsárok közé. Szulejmán támogatásával Szelim herceg is ezrével fogadott fel zsoldosokat. Bár a két herceg által a Konya mellett vívott csatában kb. 8000 zsoldos esett el, és az oszmán kormányzat hajtóvadászatot indított az 1562-ben kivégzett Bajezid katonái ellen, a harcokat ezrével élték túl a levendek, akik ötven-hatvan fős csapatokban mint banditák és útonállók keresték kenyerüket. Az eseményeknek volt egy, a kormányzatra és a közrendre különösen veszélyes következménye: az adózó népesség köreiben gyorsan és nagy számban terjedtek el a kézi lőfegyverek. A puskákkal felfegyverzett levendeket, rablókat és felkelőket a lőfegyverrel nem nagyon rendelkező timáros szpáhik, akiknek a közrend fenntartása lett volna a feladata, már nem tudták féken tartani. A szpáhikat a rendfenntartásból amúgy is fokozatosan kiszorították a janicsárok. Mivel a tartományi timáros szpáhik közül sokan támogatták a lázadó Bajezid herceget, a kormányzat már nem merte rájuk bízni a rend fenntartását. A közrend helyreállítására Isztambul egyre nagyobb számban küldött janicsárokat a vidéki városokba. Ezek a janicsárok zsoldjukat bírságpénzek beszedésével (ami korábban szintén a timáros szpáhikat illette) egészítették ki, illetve vállalkozásba kezdtek vidéken vagy paraszti gazdaságokat szereztek maguknak. Mindeközben egyre több anatóliai város kérte a kormányzatot, hogy védelmükre küldjön janicsárokat. Ez pedig a helyi adózó rájának és levendeknek adott lehetőséget arra, hogy magukat a janicsárok vagy janicsárújoncok közé felvetessék. Nem tudjuk, hány ilyen ál-janicsárnak sikerült felkerülnie a hivatalos janicsár zsoldlistákra, de a jelenség tovább rontotta a janicsárok katonai értékét és a vidék közbiztonságát.25 Ez azonban már átvezet bennünket a tizenöt éves háború időszakába. A tizenöt éves háború és az európai „hadügyi forradalom” hatása A háború elején, Esztergom visszafoglalása (1595) után Pálffy Miklós így fogalmazta meg a korábbi oszmán katonai fölény hanyatlásának felismerését Kodzsa Murád Pasa nagyvezírnek: „Mi a muszulmán népet mostanáig olyan doboznak tartottuk, melyet elődeink nem mertek felnyitni, mert azt mondták, hogy teli destele van 25 Şerafettin Turan: Kanuni Süleyman Dönemi Taht Kavgaları. Ankara 1997. 81–84., 93–95., 103– 104., 145–149.; Mustafa Akdağ: Türk Halkının Dirlik ve Düzenlik Kavgası. „Celalî İsyanları”. Istanbul 1995. 108–109.; Halil İnalcık: The Socio-Political Effects of the Diffusion of Fire-arms in the Middle East. In: War, Technology i. m. 196–197.; Ágoston, G.: Firearms and Military Adaptation i. m. 114–115.
