Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
ÁGOSTON GÁBOR 963 olcsó munkaerő gyakorta dolgoztak a hajóépítő műhelyekben vagy nagyobb középítkezéseken. Többéves kiképzés és szolgálat után kerülhettek csak be a janicsárok elit egységeibe. Erre kivált nagyobb hadjáratok után volt lehetőségük, amikor a csatákban elesett janicsárokat és egyéb udvari zsoldosokat kellett pótolnia az oszmán hadvezetésnek. Az udvari zsoldosok másik részét a hat lovasalakulat, valamint az ágyútüzérek (topcsi), az ágyúszekerészek (top arabadzsi) és a fegyverkovácsok (dzsebedzsi) alkották. (Ez utóbbiak a janicsárok puskáit és fegyvereit szállították és tartották rendben.) Az udvari zsoldosok 1527-ben 15 136 főt számláltak. Ezeken kívül a porta 27 617 várkatonát és 3761 Egyiptomban állomásozó katonát fizetett zsolddal, 9653 várvédő katonát pedig timár-jövedelemmel javadalmazott. Összesen tehát közel 126 000 főre becsülhető a porta rendelkezésére álló hivatásos katonaság.3 Ehhez a hadi potenciálhoz még hozzá kell adni az íjjal felszerelt gyalogos azabokat, akiket a magyar portális katonákhoz hasonlóan a birodalom adófizetői állítottak ki és fizettek a hadjáratok idején, valamint a balkáni határvidéken élő lovas akindzsikat, akik bégjeik vezetésével az ellenséges területeket pusztították beütéseikkel és portyázásaikkal, és akiket hadjáratokban is nagy számban bevetettek. Az azabok száma 10–20 000, az akindzsiké legalább 20 000 fő lehetett a 16. század elején. Szulejmán az 1521. évi Magyarország elleni hadjáratára Anatóliából 10 000 nyilas azabot és 20 000 akindzsit parancsolt.4 Összesen tehát az Oszmán Birodalom hadi erejét Szulejmán szultán uralkodásának első évtizedében mintegy 155–160 000 főre tehetjük. 5 Bár a 16. század elején az oszmánok ezzel a katonai potenciállal messze túlszárnyalták ellenfeleiket, ez a szám azonban mégsem támogatja azt az állítást, miszerint az Oszmán Birodalom „majdnem tökéletes katonai társadalom” lett volna,6 hisz a hadi potenciál a birodalom 13 millióra becsülhető népességének alig több mint 1%-a volt. Ebből a hadsereglétszámból a szultán 50–60 000 főt tudott mozgósítani egy-egy nagyobb hadjáratra. Láttuk, hogy 1527-ben a mintegy 126 000 fős profeszszionális katonaság egyharmada, több mint 41 000 fő, a birodalom 292 várában teljesített szolgálatot. A timáros katonaságnak és a központi zsoldosoknak is csak egy részét lehetett mozgósítani. 1526-ban az akkor 70 000 fős timáros tartományi 3 A forrásokra és a számításokra lásd Ágoston Gábor: Európa és az Oszmán hódítás. Bp. 2014. 38–39.; Uő: Mohács és Szulejmán szultán magyarországi hadjáratai. In: Művészet és mesterség. Tisztelgő kötet R. Várkonyi Ágnes emlékére. Szerk. Horn Ildikó et al. Bp. 2016. 59–73., különösen: 63–66. 4 Káldy-Nagy Gy.: A török állam hadseregének kialakulása i. m. 182., 189. 5 Sokszor elfeledjük, hogy az Oszmán Birodalom tengeri hatalom is volt, és hatalmas flottával rendelkezett a Földközi- és a Fekete-tengeren, de voltak kisebb flottái a Vörös-tengeren és az Indiai-óceánon, valamint a birodalom szinte minden nagyobb folyóján. Ez utóbbiak közül főként az oszmán dunai flotta, valamint a Tigris és Eufrátesz folyón lévő flották voltak jelentősek. Jelen tanulmányban azonban a tengeri haderővel nem foglalkozom. 6 Peter Sugar: A Near-Perfect Military Society. The Ottoman Empire. In: War. A Historical, Political and Social Study. Ed. Lancelot L. Farrar. Santa Barbara 1978. 95–104.
